Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

809. szám. 15 9. Az osztatlan vagyon közösségének megszüntetése legtöbbször annyi bonyolult jogi kérdéssel kapcsolatos, hogy az arra vonatkozó szerződéseket indokolt írásbeliséghez kötni. 10—-12. E pontokban a törvényjavaslat a szerződés megerősítésére szolgáló olyan szerződési mellékkikötésekre állapít meg okirati kényszert, amelyek az azokat elvállalókra olykor aránytalanul súlyos gazdasági következményeket hárítanak és amely kikötéseket, ha nem fontolják meg kellőleg, könnyen ki lehet használni a gyengébb gazdasági helyzetben levő megszorult felekkel szemben. Alaptalan az az aggodalom, hogy az okirati kényszer szükségtelen forgalmi gát oly esetben, amikor a jogügylet kis értékű vagyontárgyakra vonatkozik. Mert ha az illető tárgyak csekély értéke folytán a jogügylet valóban olyan csekély gazdasági jelentőségű, hogy e jelentőséghez képest még a jogügylet egyszerű írásba foglalásával járó fáradság is túlzottnak jelentkezik, a feleknek módjuk van az ügyletet a törvényjavaslat 1. §. 2. bekezdése értelmében „elfogadott teljesítéssel" írásba foglalás nélkül is érvényessé tenni. A 10. §-hoz. Sok pereskedést el lehetne kerülni, ha a szerződő felek a bonyolultabb és súlyosabb következményekkel járó szerződésekről készült okiratokat joghoz értő emberek felvilágosításai alapján készítenék. Ebben az esetben az okirat nemcsak az érvényesség kérdésének eldöntését könnyítené, hanem a jogügylet belső tartalmiJhelyességét is biztosítaná. A 10. §-ban felsorolt jogügyletek természetük szerint oly nagy jelentőségűek a felek személyes életviszonyainak jövőbeli alakulására és oly bonyolult jogviszonyokat létesítenek, hogy e jogügyleteknek higgadt megfontolással kötése és szabatos szerkesztése végett indokolt azok érvényességéhez, ha nem is feltétlenül közokiratot, de legalább olyan megánokiratot kívánni, amelyet kir. közjegyző vagy bejegyzett ügyvéd készített és kir. közjegyző hitelesített. A közjegyzői hitelesítés azért nélkülözhetetlen ezeknél a jogügyleteknél, mert ezekben nem egyszer egész családok vagyoni helyzetének jövő alakulását befolyásoló megállapodásokról van szó és a jognyilatkozatnak bizonyos esetekben közjogi kihatásai is vannak (például örökbefogadásnál névviselés stb.), ennélfogva a nyilatkozó felek személyazonosságának közhitelű megállapítása szükséges. A 6. pont esetében nem kell tartani attól, hogy az okirati kényszer szegény felekre új költséget jelentene és e miatt az örökbefogadások számát apasztaná, mert a fennálló jogunk értelmében (3.091/1872. B. M. és I. M. számú rendelet) szükséges kormányhatósági megerősítést az erre illetékes igazságügyminisztérium állandó gyakorlat szerint már most is megtagadja, ha nagykorúak között magánokirati alakban kötött örökbefogadási szerződést közhitelesítéssel nem látták el. Kiskorú örökbefogadásához az igazságügyminisztérium megerősítése előtt szükséges gyámhatósági jóváhagyást (1877 : JXX. t.-c. 20. §. és 113. §. 3. pont) viszont minden esetben megelőzi a felek meghallgatása, amelyről az árvaszék vagy a szolgabíró hivatalos jegyzőkönyvet (azaz közokiratot) készít (3.546/1884. I. M. számú rendelet VII. szakasza). Szegénysorsú felek az árvaszék vagy megbízottja előtt jegyzőkönyvbe mondással köthetik a kiskorúak örökbefogadása iránti szerződéseiket (id. rend. IX.). A 11. §-hoz. Ez a §. azokat a szerződéseket és egyéb jognyilatkozatokat sorolja fel, amelyeknek érvényességéhez közokirat szükséges. Közokirat kifejezést azért kellett használni, mert a felsorolt jogügyleteket nemcsak közjegyzői okiratba lehet foglalni, hanem — amennyiben speciális törvényi rendelkezések (pl. 1886 : VII. t.-c. 9. §., 1911 : I. t.-c. 423. §., 1912 : LIV. t.-c. 99. §. stb.) szerint a közhatóság hivatalos hatásköre erre kiterjed — közhatósági okiratba is.