Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

16 &09. szám. I. Házastársaknak és jegyeseknek egymásközötti jogügyletei érvényességéhez már az 1886 : VII. t.-c. 22. és 23. §-a közjegyzői okiratot kívánt. Az 1886 : VII. törvénycikkben foglalt felsorolás azonban hiányos és rendszertelen. Ennek megfontolásával a törvényjavaslat 11. §-a átfogóbban és kimerítőbben szabályozza a házastársak és a jegyesek közötti ügyletkötés alaki feltételeit. Az ügyletek körének ilyen általánosító megjelölése annál is inkább indokoltnak mutatkozik, mert házastársak között valódi és komoly jogügyletek csak a közokirati formában szoktak köttetni vagy pedig azokat a házastársaknak egymás irányában halálesetére tett intézkedései pótolják. Amíg all. §. I. 1. pontja szerint a háztartási viszonyból szorosan következő valamennyi vagyonjogi szerződéshez közokirat szükséges, a házastársaknak és a jegyeseknek nem szorosan a házastársi viszonyra vonatkozó egymásközti jogügyletei tekintetében a törvényjavaslat általában nem kíván alakszerűséget, hanem csak a 11. §. I. 2. és 3. pontjaiban külön megjelölt, valamint a törvény szerint egyébként is írásbeliséghez kötött jogügyleteikre. A házastársaknak, mint külön gazdasági személyeknek egymásközötti szerződési szabadságát a törvényjavaslat nem köti meg annyira, mint az okirati kényszerről készült korábbi törvényjavaslat, hanem az 1. §. 2. bekezdésében kimondott szabályt (hogy az alaki hiányokban szenvedő szerződés érvényessé válik az elfogadott teljesítés által) a fentebb már kifejtett megfontolások alapján a házastársak és jegyesek egymásközti jogügyleteire is érvényben hagyja. A házastársaknak és jegyeseknek a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó egyes ügyleteinek alakjáról a 22. §. 2. bekezdése rendelkezik. A 11. §. II. rendelkezése a közokirati kényszert az egyenesági rokonok egyes fontosabb egymásközötti jogügyleteire azért terjeszti ki, mert e személyek között a gyöngéket és elaggottakat károsító befolyásolásra igen tág tér nyílik, ennélfogva e személyek közt az akaratnyilvánítás szabadságát és megfontoltságát a közokirati forma ünnepélyességével és nyilvános jellegével szükséges oltalmazni. 3. Telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok és beadványok. A telekkönyv rendbentartásához fűződő fontos közérdek, mely a forgalom növekedésével mind nagyobb jelentőségű lesz, szükségessé teszi, hogy a telekkönyvi jogok megszerzésének és változtatásának alapjául szolgáló okiratokat és beadványokat jogban jártas személyek készítsék. A telekkönyvi hatóságok óriási ügyforgalma mellett nem lehet tovább tűrni, hogy e hatóságok munkaidejének jelentékeny részét a kellő szakszerűség nélkül hibásan szerkesztett okiratokkal és beadványokkal való vesződés foglalja le és e miatt a helyesen kért bejegyzések oganatosításában torlódás álljon elő. Nem lehet megengedni, hogy szakszerűség hiánya és zugírászat szaporítsa hazánkban a jogvitákat és a hatóságok munkaterhét, amikor jogi képzettséggel és ahhoz fűződő széleskörű tapasztalatokkal bíró értelmiség nagy tömege megfelelő elfoglaltság és kereset nélkül sínylődik. Az utóbbi, jelenség megmutatja a segítés lehetséges módját, t. i. azt, hogy a jogi forgalom lebonyolítására fokozottabb mértékben kell a jogtudók közreműködését kötelezővé tenni és szigorúbban kell eljárni a zugírászattal szemben. Ezt a célt kívánják szolgálni a törvényjavaslatnak következő rendelkezései. A 12. és 13. §-hoz. A 12. §. 1. bekezdésének rendelkezése, mely szerint az ott megjelölt esetekben a telekkönyvi bejegyzést csak kir. közjegyző, ügyvéd vagy községi jegyző által készített okirat alapján szabad elrendelni, lényegében telekkönyvi eljárási szabály. A 13. §. 1. bekezdésében ki is van fejezve, hogy a 12. §-ban megjelölt alakiság nem érvényességi kelléke a jogügyletnek. Az ingatlanforgalom