Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről

809. szám. 11 Kúria kimondta, hogy ha a férj az egyességileg — bár nem közjegyzői okiratban — meghatározott tartásdíjat rendesen fizette, a feleség pedig azt elfogadta, és ekként az egyesség a felek között teljesedésbe ment, a megállapodás érvénytelen jogügyletneknem tekinthető (Magánjogi Döntvénytár, XIV. kötet, 6. jogeset). Ugyanezt az elvet fejezik ki ugyancsak a házastársak közötti vagyonjogi viszonylatban a Kúria 1.365/1923. és 1.408/1923. számú határozatai (Magánjog Tára, VII. kötet, 3. szám) is. Igaz, hogy az 1.158/1925. számú határozata nincsen összhangban az előbb idézett határozatokkal, de úgy látszik, hogy ebben arra fektette a súlyt a Kúria, hogy a részben való teljesítés nem pótolja az alakszerűség hiányát. Amennyiben a szerződés teljesítéséhez (például az ingatlan tulajdonának átruházásához) telekkönyvi bejegyzés is szükséges, a törvényjavaslat csak a telekkönyvi bejegyzéssel megerősített teljesítésnek adja meg a nem kellő alakban kötött szerződést érvénybentartó hatályt. Ezzel a törvényjavaslat a telekkönyvi közhitelnek is szolgálatot kíván tenni. A harmadik bekezdés az ezt megelőző rendelkezés értelmét és következményeit világítja meg. A 2. §-hoz. Minthogy a bírói joggyakorlatban vitás volt, vájjon a törvény által megkívánt okiratba a szerződésnek egész tartalmát vagy mely részeit kell belefoglalni, vagyis, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek a szerződésről kiállított okiratba felvétele a szerződés érvényes létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges, ebben a kérdésben a törvénynek határozottan kell állást foglalnia és rendelkeznie. Viták elkerülése érdekében a törvényjavaslat nem állhat meg a kötelmi jog olyan alapelveinek leszögezésénél, hogy a szerződés létrejöttéhez minden lényeges szerződési pontra vonatkozó megállapodás szükséges és hogy az írásbeliséghez kötött szerződési okiratba minden lényeges szerződési megállapodást bele kell foglalni, — mert a jogviták forrása végső sorban az a kérdés, hogy melyek a szerződés lényeges pontjai. A törvényjavaslat e főkérdés tekintetében ki akarja zárni azt a megoldást, hogy a szerződés írásba foglalandó lényegéhez tartozónak minősítsenek mindent, ami a szerződés gazdasági vagy egyéb célját tekintve a felek szempontjából jelentőséggel bír, amely megoldás a feleket minden jelentős mozzanatra kiterjedő megegyezés létesítésére szorítaná. A törvényjavaslat nem nyilvánítja a szerződés lényegéhez tartozónak az olyan pontokra vonatkozó megegyezést, amelyekre jogszabály szerződést pótló (dispositiv) rendelkezést állapít meg, valamint az olyan megegyezést sem, amely a szerződés törvényes fogalmához nem tartozó egyéb mellékkörülményre vonatkozik. A most kifejtett szabálynak szigorú következetességgel való végrehajtása azonban méltánytalanságra vezetne olyan esetekben, amikor a szerződő felek akaratelhatározására döntően hatott valamely olyan körülmény, amely nem tartozik ugyan a jogügylet lényegéhez, de a felek gazdasági érdekeit mégis oly közelről érinti, hogy az arra vonatkozó megállapodás nélkül a felek a szerződést nem tekintették megkötöttnek. Ilyen esetekben a törvényjavaslat addig, amíg a felek az említett körülmény tekintetében a szerződésre megszabott alakban meg nem egyeztek, a szerződést egyelőre feltételesen megkötöttnek minősíti, de úgy, hogy a szerződés az illető pontra kellő alakban való megegyezéssel véglegesíthető. Hogy a törvény ily rendelkezését visszaélésekre, a véglegesen kötött szerződés alóli kibújás megkísérlésére ne lehessen felhasználni, a törvényjavaslat megkívánja, hogy az a kijelentés, amelyhez a fentiek szerint a szerződés feltételessége fűződik, a szerződési okirat aláírása előtti időből származzék. Azok után, hogy a törvényjavaslat az előadottak szerint mind pozitíve, mind negatíve meghatározza a szerződésnek okiratba foglalandó tartalmát, önként 9*