Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.
Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről
10 809. szám. A 2. fejezet mind a feleknek, mind a közforgalom biztonságának érdekét szem előtt tartva, kiterjeszti az okirati kényszert mindazokra a jogügyletekre, amely jogügyletek tartalmuk fontossága és következményeik nagyobb veszélyessége miatt alaposabb megfontolást és a lehetőség szerint szabatos akaratkijelentést igényelnek. A 3. fejezet a telekkönyvi jognak jogügyleten alapuló megszerzéséhez és megváltoztatásához megkívánja (nem érvényességi kellékül), hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot kir. közjegyző, ügyvéd vagy községi jegyző készítse, e mellett az okiratok szakavatott készítőinek azt is, kötelességévé teszi, hogy (hacsak a felek másként nem intézkednek) a felvett okirat alapján a telekkönyvi beadványt is elkészítsék és beadják. A 4. fejezet a részvénytársaságok és szövetkezetek cégbeadványait kir. közjegyző vagy ügyvéd ellenjegyzésével láttatja el, a'zugírászat szigorúbb üldözését vezeti be, a jogi élet egyes csoportjainak jogviszonyait szabályozza és átmeneti rendelkezéseket állapít meg. 1. Általában. Az 1. §-hoz. Ez a §. meghatározza a törvényjavaslat szabályozása alá vont esetek körét. A törvényjavaslat elsősorban azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyekben maga a törvény szab meg bizonyos szerződések és jognyilatkozatok érvényességéhez meghatározott írásbeli alakot. A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése általános szabályként kimondja, hogy ha a törvény valamely szerződésre meghatározott alakot szab meg és ennek az alaknak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol (például azt, hogy a szerződés bírói úton nem érvényesíthető, vagy hogy bizonyos okirat csak a megszabott alakban használható bizonyítékul stb.), a törvénynek meg nem felelő alakban kötött szerződés semmis. A cél ugyanis, amelyet a törvény a formakellékek felállításával el akar érni, legtöbbször az, hogy a feleket a saját tapasztalatlanságuk vagy meggondolatlanságuk ellen megóvja, ez a cél pedig meghiúsulna, ha a törvény megengedné, hogy az alaktalan szerződés gazdasági eredménye mégis megvalósuljon, sőt indirekt úton kikényszeríthető is legyen. Az 1. §. második bekezdése az 1. bekezdésben kifejezett általános szabály mellett mégis elismeri a törvénynek meg nem felelő alakban kötött szerződés érvényességét abban az esetben, ha azt már teljesítették — úgy, hogy az önként adott ellenszolgáltatást elfogadták. Az önkéntes teljesítés által létrehozott, a teljesítés közben alaposan megfontolt és helybenhagyott gazdasági eredmény a felek akarati komolyságát és az alak megszabásának célját rendszerint megvalósítja s kifejezésre juttatja ; az ügyleti cél megvalósulásával előidézett gazdasági változás szükségtelen felforgatása felesleges bonyadalmakra vezethet. A törvényjavaslat ezzel a szabállyal a bírói gyakorlat nyomában jár. A bírói gyakorlat ugyanis azokban az esetekben, amelyekben törvény szab meg valamely ügyletre alakszerűséget, némi ingadozás után ma már határozottan halad abban az irányban, hogy az elfogadott teljesítésnek a formahibát orvosló hatályt tulajdonít. Különösen szembetűnő a bírói gyakorlatnak ez az irányzata a házastársak és jegyesek között kötött ügyletek tekintetében. Ámbár az 1886 : VII. t.-c. 22. §-ának utolsó bekezdése világosan kimondja, hogy a házastársak és jegyesek között kötött jogügyletek érvénytelensége esetében mindenik fél tartozik a másiknak azt, amit tőle az érvénytelen jogügylet folytán kapott, visszaszolgáltatni, mégis mind gyakoriabbak az ítéletek, amelyek az elfogadott teljesítésnek az alaki hibát pótló hatályt tulajdonítanak. így például 1.128/1920. szám alatt hozott ítéletében a
