Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-740. Törvényjavaslat a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a kereseti adóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

76 740. szám. menyek mellőzése a gyakorlati téren célszerűnek és helyesnek bizonyult. Arra vonatkozólag, hogy mit jelentett ez az újítás a pénzügyi közigazgatás munkateljesítménye szempontjából, a következő statisztikai adatokat vagyok bátor ismertetni: Az 1928. évi kivetési lajstromok szerint az általános kereseti adót fizetők száma 471.318, ezek közt van 457.715 oly adózó, akinek az adóalapja a 6.000 pengőt nem haladja túl és csak 13.603 oly adózó, akinek az adóalapja túlhaladja • a 6.000 pengőt. Jövedelemadót fizet összesen 342.393 adózó, ezek közt van 301.358 oly adózó, akinek adóalapja nem haladja túl a 6.000 pengőt és 41.035 oly adózó, akinek az adóalapja 6.000 pengőnél több. Míg a 283 millió általános kereseti adóból 20 millió pengő esik azokra az adózókra, akiknek az adóalapja a 6.000 pengőt nem haladja túl és 83 millió azokra az adózókra, akiknek adóalapja a 6.000 pengőt túlhaladja, a 46*9 millió pengő jövedelemadóból már csak 13 millió esik azokra az adózókra, akiknek az adó( alapja a 6.000 pengőt nem haladja túl és 33-9 millió pengő azokra az adózókra, akiknek az adóalapja a 6.000 pengőt túlhaladja. Bár részben az adózók kérelmére, csekélyebb részben pedig a pénzügyi hatóságok intézkedésére, leginkább azonban az adóalanyokban beálló természetes változások folytán a változatlanul fenntartható adóalapoknak 20—25 %-a eddig évenként újabb megállapítás alá került, mégis átlagban az összes adózók több mint 70%-ának az adóalapja vitetik át változatlanul a következő évre. Ez kétségtelen óriási munkamegtakarítást jelent a kivető hatóságok részére, másrészt pedig az adózók jelentékeny számát mentesíti az évi adóbevallás kötelezettsége alól és azok igen jelentékeny részénél az adóztatás terén bizonyos állán- * dóságot jelent. Ennek folytán úgy a törvényhatóságok, mint az érdekképviseletek részéről ismételten az a kérelem terjesztetett elő, hogy a 6.000 pengő értékhatár megfelelően felemeltessék. ' , A 6.000 pengőnél nagyobb adóalap után adózók túlnyomó részének és pedig a kereseti adónál 7.062 adózónak, a jövedelemadónál pedig 21.325 adózónak az adóalapja nem haladja túl a 10.000 pengőt. Ha a 6.000 pengős értékhatárt 10.000 pengőre emeljük fel, akkor csak 6.541 adózó lenne köteles az általános kereseti adóra nézve, 19.710 adózó pedig a jövedelemadóra nézve évenként adóbevallást beadni, úgyhogy az adókivető hatóságoknak módjukban lesz a jövőben a nagyobb adózók mindegyikét az elsőfokú adókivetés során személyesen meghallgatni és elérhető lesz az is, hogy ezáltal évről-évre fokozatosan fog javulni a kivetés és apadni a fellebbezések száma. Abból a célból, hogy az ebben a §-ban tervezett rendelkezés már a folyó évi adókivetésnél is alkalmazható legyen, — a törvényhozás utólagos jóváhagyását feltételezve — ez év január hó 11-én 1.979. sz. alatt kiadott rendeletemmel intézkedtem aziránt, hogy a 10.000 P-t meg nem haladó általános kereseti adó és jövedelemadó alapok már, a folyó évre is változatlanul vitessenek át. Természetesen az adózónak joga volt február hó végéig szabályszerű bevallást adni, ha jövedelme a múlt évihez képest csökkent s így ezzel a rendelkezéssel senki jogsérelmet nem szenvedhetett. A 6.000 P-t meg nem haladó jövedelmeknél a pénzügyi hatóságok az adóalap újabb megállapítását csak akkor kérhették, ha az adózó jövedelme a rendelkezésükre álló adatok szerint legalább 20%-kal emelkedett. A 6.000 P-t meghaladó jövedelmeknél ennek a százaléknak változtatását kell javasolnom, mert a régi szabály változatlan fenntartása esetén már lényegesebb adóösszegek veszhetnek el és erősen megnövekednék az az ellentét, amely az adó igazságossága, a jövedelem-