Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.
Irományszámok - 1927-740. Törvényjavaslat a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a kereseti adóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
740. szám. 77 adó lényege és a tényleges szabályozás között van, s amire fentebb már rámutattam. A 6.000 P-n alul lévő adóalapoknál ugyanis a 20%-ot meg nem haladó jövedelememelkedés figyelmen kívül hagyása legfeljebb 50 P adó elvesztését vonhatta maga után, addig pl. egy 9.100 P-s adóalapnál csupán jövedelemadóban 90 P-t, a kereseti adóban pedig ugyancsak 90 P-t veszítene el az állam, illetve a város. Abból a célból tehát, hogy ezt a nagyobb mérvű csökkenést mérsékeljem, azt javaslom, hogy a 6.000 P-t meghaladó jövedelemnél annak már 10%-ot meghaladó emelkedése esetén is kívánhassa a pénzügyi hatóság az újabb bevallást és az adó újabb megállapítását. A jövedelemadó alapokkal szoros összefüggésben van a vagyonadó alapja. A most érvényben lévő szabályok szerint a vagyonadó alapja változatlanul marad, ha az 150.000 P-nél nem nagyobb. A jövedelemadóra tervezett módosítással kapcsolatban tehát a §. úgy rendelkezik, hogy ez az adóalap is megfelelően 200.000 P-re emeltessék fel. A 6.000 P-t meg nem haladó adóalapok változatlan fenntartására adott felhatalmazás alapján a hivatalos összeállítások fent hivatkozott szakaszainak végrehajtására kiadott utasításban hivatali elődpm fenntartotta magának azt a jogot, hogy indokolt esetekben külön rendelettel a 6.000 P-t meg nem haladó jövedelmekre nézve is akár általánosságban, akár az adózók egyes csoportjaira, akár pedig egyes községekre nézve az új adókivetést elrendelhesse. Szükség van erre az intézkedésre azért, mert különben az adózók egyes csoportja vagy az egyes községek között aránytalanság keletkezhetik. Minthogy azonban a törvény erre kifejezetten nem adott felhatalmazást•, nehogy a rendelkezés törvényessége körül felesleges vita támadhasson, ennek a rendelkezésnek törvénybe iktatását javasolom. A 4. §-hoz. Az önhibáján kívül rossz viszonyok közé jutott adózóknak kívánok segítségére jönni a 4. és 8. §-okban foglalt rendelkezésekkel. A jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló hivatalos összeállítás 58. §-a értelmében a jövedelemadó abban az esetben, hogyha azt az adózó valamely tőle függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmény folytán nem tudja megfizetni, mérsékelhető, esetleg törölhető. Azonban ezen a címen az adónak csak az a része törölhető, amely a rendkívüli körülmény bekövetkeztekor még esedékessé nem vált. Nagyon gyakori azonban az az eset, hogy az adózó nem hirtelen megy tönkre, az adó mérséklésére jogot adó rendkívüli körülmény beálltának ideje és ezzel együtt a mérsékelhető vagy törölhető adó összege pontosan meg sem állapítható. Másrészt gyakran előfordul az is, hogy az adózó nemcsak az említett rendkívüli körülmények beállta után esedékessé vált, hanem régebbi időből származó adókkal is hátralékban van, sőt éppen ez a rendes eset, mert mielőtt a fizetésképtelenség beáll, az adózó már hosszabb időn át küzd fizetési zavarokkal és így egész természetes, hogy az adókkal is hátralékban marad. Ezeket a hátralékokat azután sem ő, sem az adózó halála esetén a hátramaradottak megfizetni nem tudják. Ilyen esetekben a mai szabályok mellett a régebbi időből származó hátralékokért az adózónak vagy hátramaradottainak összes ingóságait el kellene árverezni a nélkül, hogy ezzel a hátralék egész Összegének befolyását biztosítani tudnánk. Ezért kívánom a jövedelemadóról szóló hivatalos összeállítás 58. §-át oly módon megváltoztatni és kiegészíteni, hogy az alaptörvénynek ez a méltányos rendelkezése célját tényleg el is érhesse és módja legyen a pénzügyi hatóságnak arra, hogy az adózót vagy különösen bajba jutott hátramaradottait a vagyoni romlástól megóvhassa. Az 5. §-hoz. A kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 3. §-ának (2) bekezdése értelmében az alkalmazottak abban az esetben, ha a külföldi munkaadótól élvezett 6 illetményüket nem valamelyik itteni pénztár, illetőleg a külföldinek
