Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-745. Törvényjavaslat a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény becikkelyezéséről és azezzel kapcsolatos rendelkezésekről

304 745. szám. magyar tartozások és a folyósított magyar követelések egyenlegéből a csehszlovák hivatalnak fizetendő hányad levonása után fennmarad, és amely összeg a jelen cikk utolsó bekezdése értelmében szintén az eljárás költségeinek fedezésére szolgál, előreláthatólag távolról sem lesz elegendő arra, hogy ezen költségeket fedezze. Az eljárási díj nagyságát az utóbbi körülmény indokolja, miből következik, hogy alacsonyabb díj megállapítása esetén a hivatal költségvetésében mutatkozó hiány fedezetéről az államkincstárnak kellene gondoskodnia, ami pedig a jelen esetben annál inkább kerülendő, mert az Egyezmény az érdekelteknek?, elsősorban a magyar adósoknak oly számottevő előnyöket nyújt, hogy méltánytalan lenne, hogy az eljárás költségeit, akár csak részben is, az adózók összessége viselje. Eljárási díj jár minden bejelentett vagy utólag megállapított tétel utált. Eljárási díj fizetendő tehát az esetben is, ha valamely bejelentett tételre nézve utólag nyerne megállapítást, hogy az egyezmény V. fejezetében szabályozott eljárás alá nem esik. Kivételt alkotnak azonban azok a tartozások és követelések, amelyek tekintetében a 3.600/1924. M. E. sz. rendelet ugyan bejelentési kötelezettséget állapított meg, amelyeket azonban a jelen egyezmény-az V. fejezetben szabályozott eljárás körébe nem vonta be. Az adós által fizetendő eljárási díj nagyobb annál, melyet a hitelező tartozik fizetni. Ennek oka az, hogy - mint az Egyezmény 11., 12. és 13. cikkeihez fűzött indokolás kapcsán már említettem, — az Egyezmény az adósok részére nagyobb előnyöket biztosít, mint a hitelezők részére. Míg ugyanis az adós tartozását szerény többlet fizetésével rendezi, addig a hitelező követelése aranyértékének legnagyobb részét elveszti. Méltányos tehát, hogy az adós a hivatal költségeihez lényegesen nagyobb mértékben járuljon hozzá, mint a hitelező. Az eljárási díj, a hivatal zavartalan működését biztosítandó, külön fizetési meghagyással szedetik be, függetlenül a bejélentett, vagy utólag megállapított tartozás összegének beszedésétől. A díj kivetése ellen jogorvoslatnak van helye a pénzügyminiszterhez. A jogorvoslatnak halasztó hatálya lehet. A törvényjavaslat 11—14. §-ai indokolásra nem szorulnak. Kelt Budapesten, 1929. évi április hó 9-ik napján. Dr. Wekerle Sándor s. k.,, .' • m. Jár. pénzügyminiszter.