Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-655. Törvényjavaslat a m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról

655. szám. 41 Melléklet a 655. számú irományhoz. Indokolás „a m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról" szóló törvényjavaslathoz. 1. ÄXTAIÄNOS INDOKOLÁS. A katonai ellátásról szóló 1921 : XXXII. t.-c. a honvédség havidíjasain kívül a „hivatásos (önként tovább szolgáló) altiszteknek" — akik jelenleg a „végleg felvett" gyűjtőnévvel jelöltetnek — és ezek hátramaradottainak az ellátását szabályozza, nem gondoskodik azonban az altiszti rendfokozat nélküli legénységi egyéneknek és ezek hátramaradottainak ellátásáról, mert megalkotása idejében a fegyveres erő legénységi állománya a hadkötelezettségi rendszer alapján, tehát nem hivatásos egyénekkel egészíttetett ki s ezeknek ellátási ügye (rokkant ellátás) a népjóléti tárca körébe utaltatott. Minthogy azonban az 1921 : XLIX. t.-c. a trianoni békeszerződésben előírt önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészítési rendszert vezette be, ennek a rendszernek életbeléptetése —1922. évi január hó 15-ike — óta a honvédség altiszti rendfokozat nélküli legénységi állományú tagjai is hivatásos katonai egyénekké váltak. Ezeknek ellátása eddig nem volt biztosítva, mert mint hivatásos egyénekre a népjóléti miniszteri tárca körében intézett rokkantellátás nem terjedt ki reájuk, viszont az 1921 : XXXII. t.-c. sem gondoskodott ellátásukról. Ellátásukról tehát, most már szintén a honvédelmi tárca keretében, gondoskodni kell. Ezt a célozza a jelen törvényjavaslat. • A törvényjavaslat az 1921 : XXXII. t.-c* rendelkezéseit, néhány rendelkezés kivételével, a honvédség valamennyi legénységi állományú tagjára és, azok hátíamaradottaira kiterjeszti, úgy, hogy azok a törvényjavaslat értelmében általában a honvédség többi tagjaival azonos elbánásban részesülnek. Az eltéréseket, amelyeket a részletes indokolásban sorolok fel, részint a rendelkezéseknek a legénységi egyénekre alkalmazhatatlansága, részint a legénységi szolgálat különleges természete teszi szükségessé. Tartalmaz azonban a törvényjavaslat az 1921 : XXXII. t.-c.-ben nem foglalt új rendelkezéseket is. Ezeket ugyancsak a legénységi szolgálat különleges természete teszi szükségessé. Az új rendelkezések közül ki kívánom emelni azt a katonai szempontból, végtelenül nagyfontosságú rendelkezést, hogy a javaslat számottevő végkielégítést biztosít a 12 évi tényleges katonai szolgálat valóságos eltöltése, tehát a jelenlegi szolgálati kötelezettség teljesítése után a honvédség kötelékéből kilépő legénységi állományú egyének számára, mégpedig anélkül, hogy ehhez a szolgálatképtelenséget megkívánná. Erre a rendelkezésre azért van szükség, mert a honvédség minden legénységi állományú tagja, az altiszti létszám korlátoltsága Képv. iromány. 1927—1932. XV. kötet. 6