Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-716. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Szilágyi Lajos országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

396 716. szám. Ezek után szerdán, tehát aznap délután, az „Esti Kurir"-ban, annak 1929. február 14-iki számában, a második oldalon, több képviselő és politikus nyilatkozata között feltűnő betűkkel, címmel ellátva, a következő közlemény jelent meg : Az „ellenzéki" Szilágyi Lajos beáll Zsitvay katonájának. A sa jtóno vállár öl kikértük Szilágyi Lajos ellenzéki képviselő véleményét is. Szilágyi Lajos elzárkózott a nyilatkozattétel elől azzal az indokolással, hogy a sajtónovellának a parlamenti tudósításokra vonatkozó részét helyesli, éppen ezért beáll Zsitvay igazságügyminiszter katonájának. A sajtónovella többi részeiről nem óhajt nyilatkozni. A sajtó Szilágyi képviselő nyilatkozatát tudomásul veszi és elkönyveli." Minthogy ő nem nyilatkozott az „Esti Kurir" számára, sem később más lad számára sem, tehát semmiféle nyilatkozata sem jelenhetett meg. Mikor másnap csütörtökön délelőtt felelősségre vonta Lukacsovics hírlapírót, mert sem nem nyilatkozott, sem azt nem mondta, ami a közleményben foglaltatott, Lukacsovics férfiúi becsületszavára kijelentette, hogy ezt a cikket nem ő írta, s a vele volt Seress János hírlapíró is férfiúi becsületszavával igazolta, hogy ez a cikk nem Lukacsovics hírlapírótól ered, hanem teljesen ismeretlen valakitől. A közelebbi felvilágosítások elől elzárkóztak. Mikor aztán ezek után ugyanaznap, csütörtökön 2 óra tájban a napirendi vitánál Bródy Ernő képviselőtársa beszédébe belevonta az ő nevét azzal, hogy nem hiszi, hogy ő, t. i. Szilágyi nem értene Bródy Ernővel egyet a sajtószabadság kérdésében, majd mikor Pakots József képviselő arról beszélt, hogy megijedtek a sajtóorgánumok az egész vonalon, ő a képviselőház nyílt ülésén a következő kijelentéseket tette: „Nagyon jó, hogy névleg vagyok nevezve, legalább az „Esti Kurír" tegnapi arcátlan hazugságát megcáfolhatom." „Egy sajtótörvény van : igazat kell írni ! Nem úgy, mint ahogy az „Esti Kurír*' hazudott !" „Lehet, hogy csak ijesztgetni akar ! Némelyik úgy megijed, pl. az „Esti Kurír", hogy eszét vesztette tegnap !" A képviselőház elnöke az első sértésért nyomban rendreutasította. Ezek után az „Esti Kurír" aznap délutáni, 1929. február 15-i keletű számában, melyben a képviselőházi ülésről számol be, egy csonkított közlemény jelent meg, megcsonkították az ő közbeszólását, megcsonkították a lap saját előző napi ez ügyre vonatkozó közleményét is, a következőket írván : „Az „Esti Kurír" tegnap a következőket írta : „A sajtónovelláról kikértük Szilágyi Lajos ellenzéki képviselő véleményét is. Szilágyi Lajos elzárkózott a nyilatkozattétel elől, azzal az indokolással, hogy a sajtónovellának a parlamenti tudósításokra vonatkozó részét helyesli, éppen ezért beáll Zsitvay igazságügyminiszter katonájának. A sajtónovella többi részéről nem óhajt nyilatkozni. Az „Esti Kurír"-nak erről a híradásáról mondotta Szilágyi Lajos, az immunitás védelme alatt, hogy arcátlan hazugság volt. Kénytelenek vagyunk megállapítani — nem Szilágyi Lajos, hanem az „Esti Kurír" közönsége számára—, hogy Szilágyinak ezt a kijelentését hárman hallották ós éppen ezért az „Esti Kurír" közönségének elbírálására bízzuk, hogy ki volt az, aki ebben az ügyben valóban arcátlanul hazudott." Ez azt jelenti, hogy az ő kifejezését visszaadresszálták neki azzal, hogy három tanú létezésére hivatkoztak. Pedig két tanú már becsületszó alatt nyilatkozott neki. A harmadik tanú a képviselőház altisztje, ki Szilágyi kérdésére kijelentette, hogy hallotta, mikor az „Esti Kurír" számára a nyilatkozatot megtagadta.