Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
84 592. szám. ami eddig az ügyeknek, tanácsban való elintézése mellett,-nem volt'elérhető. A (2) bekezdés rendelkezését az teszi szükségessé, hogy a polgármester a fizikai túlterheltségtől mentesítve legyen, A 39. §'hoz. A bíráló választmány további fenntartására nincs szükség, mert az igazoló választmány minden elsőfokú határozata ellen közvetlen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. A 40. §-hoz. A javaslat 40. és 41. §-a a hatósági fokozatok (fórum rendszer) szabályozásával foglalkozik. A 40. §. a rendőri büntető bíráskodás körébe nem tartozó közigazgatási ügyekben eljárni hivatott hatóságokat jelöli meg ós a következő általános szabályokat állítja fel: 1. A jelenlegi elsőfokú hatóságok rendszerint érintetlenül maradnak; ez alól kivételt a 41. §. a közigazgatási bizottságra vonatkozólag állapít meg. Az elsőfokú hatóságok érintetlenül hagyásának indokaira már az indokolás általános részében reámutattam; a közigazgatási bizottság elsőfokú intézkedési jogkörének megszüntetését pedig a hatóságok egyéni hatóságokká átalakítására irányuló .törekvés indokolja. 2. A javaslat a másodfokú hatóságokat egységesen kívánja akként megállapítani, hogy másodfokon a törvényhatóság első tisztviselője járjon el egyéni hatóságként ós csak ott, ahol a törvényhatóság első tisztviselője, vagy vele egyenrangú, avagy magasabb hatóság járt el első fokon (pl. árvaszék, vagy a törvényhatósági bizottság, vagy a kisgyűlés), másodfokon a miniszter intézkedjék. Ugyancsak a miniszterhez utalja a javaslat a fellebbvitelt azok ellen az elsőfokú határozatok ellen, amelyeket az árvaszékek, vagy a közigazgatási bizottságnak egyes alakulatai első fokon hoznak. Ëzzel a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége meg is szűnik. Ez a rendelkezés összhangban van a javaslat 41. §. (1) bekezdés b) pontjának azzal a rendelkezésével, hogy a közigazgatási bizottság mint testületi hatóság felebbviteli hatáskört (fegyelmi ügyek kivételével) nem gyakorol. 3. Megállapítja a javaslat, hogy olyan ügyekben, amelyekben másodfokon a miniszter döntene, de amelyekben a közigazgatási bírósághoz van helye panasznak, már másodfokon döntsön a közigazgatási bíróság, tehát ilyen ügyekben már az elsőfokú határozat ellen kell panasszal élni a közigazgatási bírósághoz, ami a jogorvoslatok korlátozását kívánja valóra váltani. Ezek a rendelkezések egyfelől azt célozzák, hogy a másodfokú hatósági hatáskör egyesíttessók a törvényhatóság első tisztviselőjének a kezében, ami — a mai bonyolult fórumrendszer kiküszöbölésével — az eligazodást tenné igen könnyűvé; e mellett azt a célt szolgálná, hogy az ügyek intézése egyéni felelősség alatt működő szakképzett szerv kezébe kerülne. Ez az ügyintézést is gyorsabbá tenné, mert az ügyeket túlnyomó részben ezután is ugyanaz az alispáni előadó készítené el, aki eddig előkészítette, azonban azoknak ülési tárgyalásra való újabb előkészítése, aminek szüksége ma a testületi ^hatóság elé terjesztéskor áll elő, elesnék, mert azokat az alispán — felülvizsgálat után — azonnal kiadná. Azokban az ügyekben, amelyekben az elsőfokú intézkedés akár az ügy fontossága, akár annak a járás, a megyei, vagy a thj. város területén túlterjedő kihatása miatt a törvényhatóság első tisztviselőjének, vagy valamely vele egyenlő, vagy még magasabb rangú hatóságnak van fenntartva, a dolog természetéből következik, de teljesen meg is okolt a miniszter másodfokú hatósági jogköre.
