Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 85 Eltérést állapít meg a javaslat az ily ügyek közül azokra, amelyekben közigazgatási bírósági eljárásnak van helye. Ezeket — a miniszter teljes elkerülésével — már másodfokon kívánja a közigazgatási bíróság elé utalni. Ez az intézkedés egyfelől az 1896 : XXVI. t.-c-ben is érvényesült, azzal az alapelvvel áll összhangban, hogy a miniszternek, mint legfőbb közigazgatási hatóságnak határozatai lehetőleg ne kerüljenek közigazgatási bírósági felül­vizsgálat alá. Ez alól az elv alól eddigi törvényeink csak ritkán, jelesül csak olyan esetekben tettek kivételt, amikor az elkerülhetetlen, legtöbbnyire olyan­kor, amikor a miniszter határozott első fokon. A miniszter közbeeső határozatának kiküszöbölését követeli meg a javaslat­nak az a célzata is, hogy csak egyfokú fellebbvitel engedtessék meg. Olyan ügyekben ugyanis, amelyekben a törvény közigazgatási bírói eljárást enged, ezt az alkotmányjogi biztosítékot nem lehetne megszüntetni, vagyis a miniszter másodfokú határozata ellen is kellene közigazgatási bírósági panaszt enged­nünk, amivel pedig rést ütnénk az egyfokú fellebbvitel elvén. Ezért a javaslat egyfelől az egyfokú fellebbvitel elvének épségben tartását, másfelől a közigaz­gatási bírósági panaszban rejlő alkotmányjogi biztosítékot akként kívánja megóvni, hogy ilyen ügyekben — a miniszter kikapcsolásával — az elsőfokú határozat ellen enged panaszt a közigazgatási bírósághoz. A 41. §-hoz. A javaslat 41. §-a azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyeket az egyéni fórumok szaporítására való törekvés a közigazgatási bizott­ság hatáskörére vonatkozóan tett szükségesekké. A közigazgatási bizottságot megalkotó 1876 : VI. t.-c. 12. §-a ennek a bizottságnak hármas feladatkört jelölt ki, jelesül: a közigazgatásit, a fegyel­mit és a fellebbvitelit. Közigazgatási feladatkörét az idézett törvény 13. §*a akként írja körül, hogy az általános közigazgatás érdekében intézkedik aziránt, hogy a törvényható­ság területén a közigazgatás összhangzatosan működjék ós hogy az összes — akár kinevezett, akár választott — közegek egymást támogassák, tenni­valóikat összevágőan teljesítsék. Az erre vonatkozó részletesebb útmutatást ugyanennek a törvénynek 16. §-a foglalja magában; a közigazgatási bizott­ságnak az egyes közigazgatási ügyekben való hatáskörét pedig az 1876 : VI. t.-c. 24—40. §-ai körvonalazzák. Ugyanennek a törvénynek 62. és 63. §-ai a miniszteri rendeleteknek, 69. ós 73. §«ai pedig a törvényhatósági szabályrendeletnek és határozatoknak végrehajtását, illetőleg a végrehajtás ellenőrzését bízzák a közigazgatási bizottságra. Az 1876: VI. t.-c. 64. és 65. §-a a kormányhoz intézendő rendszeres jelentéseket teszi a közigazgatási bizottság kötelességévé, amelyeket a 70. §. szerint a törvényhatóság közgyűlése elé is kell terjesztenie; továbbá a 66—68. §-ok a kormányhoz jelentések (javaslatok) tótelére jogosítják fel a közigazgatási bizottságot, — „a 70. és 71. §-ok pedig arra, hogy a törvény­hatósághoz tegyen jelentést ós javaslatot a szabályrendelet vagy közgyűlési határozat útján megvalósítható kérdésekben. A közigazgatási bizottságnak most említett feladatait, amelyeket idő­közben törvények és rendeletek egyaránt módosítottak és kiterjesztettek, a javaslat 41. §-ának (í) és (2) bekezdése érintetlenül hagyja. A közigazgatási bizottságnak második feladatköre a fegyelmi hatáskör. Ezt a jogkörét eredetileg az 1876 : VI. t.-c. 12. §-ának b) pontja, valamint 41—55. §-ai körvonalozták, amelyek helyébe részben az 1886 : XXIII. t.-c.­••-*

Next

/
Thumbnails
Contents