Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
60- 592. szám. fakultás gondolata is. Azóta csak annyi történt, hogy a jogi tárgyak behatóbb művelésére rendszeresítették a harmadik alapvizsgát, később pedig,, amikor a közgazdaság tudományi kart megszervezték, kimondták azt is, hogy a közgazdaságtudományi oklevél is képesít a közigazgatási pályára. Az 1926. évben megtartott közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezlet újra tárgyalás alá vette a közigazgatási tisztviselők képzésének kérdését. Egyhangúan megállapodtak abban, hogy a közigazgatási tisztviselők szociálpolitikai kiképzése egyáltalában nem megfelelő és ezért az egyetemen a szociálpolitikát az eddiginél sokkal behatóbban kell tanítani és hogy a tisztviselők részére továbbképző tanfolyamokat kell rendszeresíteni. Bizonyításra sem szórni, hogy az a nehéz küzdelem, amelyet hazánk jövőjéért vívunk, az országnak minden egyes polgárától sokkal több tudást és jóval több munkát követel, mint régebben. Fokozott mértékben áll ez a vármegyei tiszviselőkre, akikre a tetemesen kibővült igazgatási, gazdasági, közjóléti és közművelődési feladatkörön kívül az ország újjáépítésében — amint fentebb említettem — különleges nemzeti, társadalomszervező hivatás is vár. Ennek ellenére azt kell látnunk, hogy az állam eddig a közigazgatási tisztviselőknél igazán hézagos és felületes képesítéssel elégedett meg. Ennek a mulasztásnak hátránya főként nem abban nyilvánul meg, hogy a tisztviselő a főiskoláról nem hozott magával elég tanultságot, mert ezt magánszorgalommal esetleg később is lehet többé-kevósbbé pótolni. Sokkal nagyobb baj az, hogy ez a rendszer nem volt alkalmas a jellemképzésre. Nem nevelt a kötelesség teljesítésének komoly átérzésére és fegyelmezettségre. Akadtak olyanok, akiket csak az vonzott a közigazgatási pályára, hogy a képesítés megszerzéséhez nem sokat kellett tanulni. Ez — szerencsére — csak szórványos jelenség volt, de azok akik így gondolkoztak, ezt az életfelfogást belevitték hivatali tennivalóik intézésébe is, ami veszélyeztette a közigazgatás tekintélyét és megbízhatóságát. Ilyen körülmények között nem kell több érvet felsorakoztatnom a mellett, hogy a közigazgatási tisztviselők elméleti minősítését feltétlenül emelni kell. Széles körben megnyilvánult régi jogos kívánságnak tesz eleget törvényjavaslatom, amely a közigazgatásnál a fogalmazási tennivalók ellátására hivatott állások elnyerését, a jogi vagy az államtudományi, vagy a közgazdasági tudori oklevélhez köti. Az egyenlő elbánás el vénei fogva és a feladatkör hasonlóságára való tekintettel jónak láttam, hogy ezt a rendelkezést azösszes közigazgatási és rendőrségi fogalmazási szakbeli tisztviselőkre is kiterjesszem. A# alaki minősítés emelésével azonban még mindig nem adtuk meg a kellő felkészültséget azoknak, akik a nagy fontosságú közigazgatási feladatok ellátására vállalkoznak, mert az említett kiképzés csak az elméletet öleli fel. Pedig már az 1883:1. t.-c. szükségesnek találta a gyakorlati kiképzést. Ezért iktatta törvénybe a gyakorlati közigazgatási vizsga intézményét. Ennek a gyakorlati vizsgának tárgyait és szabályait egy év alatt meg kellett volna állapítani. Bár a szakkörök egyre sürgették a vizsga életbelépését,, a kérdéses rendelet a mai napig nem jelent meg. Törvényjavaslatom most életre kelti a gyakorlati vizsga intézményét. Es hogy igazán gyakorlati legyen ez a vizsga, arról is történik gondoskodás. Ugyanis azt, hogy a jelölt a megfelelő gyakorlati ismeretekkel tényleg rendelkezzék, kellőleg biztosítani fogja az a kikötés, hogy a gyakorlati vizsga előtt 3 évet közigazgatási szolgálatban kell eltölteni. Azok a fokozott követelmények, amelyeket a törvényjavaslat a közigazgatási
