Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-597. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1928. évi május hó 12-én kötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről

597. szám. 173 mobilières et sur les dépôts de banque^ est perçu par l'État sur le territoire duquel le bénéficiaire de ces revenus a son domicile. Lorsque le contribuable a un domicile dans les deux Etats contractants l'impôt personnel est perçu par chacun de ceux-ci en proportion de la durée du séjour du contribuable au cours de l'année fiscale. La durée du séjour du contribuable au delà des territoires des deux États contractants est prise en ligne de compte au profit de l'État dont le contribuable est ressortissant. Article 9. L'impôt permanent sur la fortune est perçu par chacun des deux États contractants exclusivement sur les parties de la fortune qui se trouvent sur son territoire. En particulier, s'il s'agit des biens immobiliers, des créances et des droits garantis par des hypothèques, ainsi que des entreprises industrielles et commerciales, l'imposition de ces objets sera effectuée conformément aux principes établis aux art. 2, 3 et 5 de la présente Convention, relatifs à l'imposition des revenus bruts provenant de ces objets. Les principes établis à l'art. 8 de la présente Convention, relatifs à l'imposition de l'ensemble des revenus sont applicables à tous les autres biens mobiliers et particulièrement aux valeurs mobilières et aux dépôts de banque divers. Les principes sus visés seront aussi applicables à l'impôt extraordinaire unique sur la fortune,' dans le cas où celui-oi serait introduit dans les États contractants après la mise en vigueur de la présente Convention. Les dispositions de la présente Convention ne sont pas applicables à l'impôt extraordinaire unique sur la fortune établi avant la mise en vigueur de la présente Convention, même, si les termes de paiement prévus par la loi, ne sont pas encore échus. iö vedelem után az adóztatás abban az Államban foganatosítandó, amelynek területén ezen jövedelmek élvezőjének lakóhelye van. Ha az adókötelesnek mindkét szerződő Államban van lakóhelye, az adó a két Állam mindegyikében az adókivetés / szempontjából irányadó időszakban eltöltött idő szerint arányosan vetendő ki. A két szerződő Állam területén kívüli tartózkodás annak az Államnak javára számítandó, amelynek az adóköteles állampolgára. 9. Cikk. Az állandó jellegű vagyonadót a szerződő Államok mindegyike csak a területén létező vagyonrészek után veti ki. Ami különösen az ingatlanvagyon, a telekkönyvileg biztosított követelések és jogok, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatok megadóztatását illeti, az adóztatás azon alapelvek szerint foganatosítandó, melyek az ilyen vagyonokbcl származó hozadékoknak megadóztatása tekintetében a jelen Egyezmény 2., 3. és. 5. Cikkeiben foglaltatnak. Egyéb ingóvagyon és különösen az értékpapírok és a bankoknál elhelyezett betétek tekintetében a jövedelemadóra vonatkozólag a jelen Egyezmény 8. cikkében megállapított alapelvek nyernek alkalmazást. A fenti alapelvek az egyszeri vagyonadóra is irányadók lesznek, feltéve, hogy ilyen adó a jelen Egyezmény életbelépte után a szerződő Államok valamelyikében behozatik. A jelen Egyezmény életbelépte előtt behozott egyszeri vagyonadóra a jelen Egyezmény határozmányai még akkor sem alkalmazhatók, ha a törvényes fizetési határidők még nem is jártak le.