Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-597. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1928. évi május hó 12-én kötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről

597. szám. 169 Article 3, L'impôt sur le revenu brut de toutes entreprises industriel­les et commerciales est perçu par l'Etat sur le territoire duquel une entreprise a un établissement lui ser­vant à y exercer son activité et même dans le cas où cette entreprise étendrait son activité sur le territoire de l'autre État contractant sans y avoir un établissement lui servant à exercer son activité. Sont aussi considérées comme entreprises industrielles et commer­ciales les établissements d'assurance, les établissements de transport ainsi que les institutions ayant les opéra­tions de banque pour objet. Dans le sens de la présente Con­vention sont considérés comme éta­blissements où l'entreprise exerce son activité, toutes organisations perma­nentes d'une entreprise dans lesquel­les est exercée entièrement ou par­tiellement l'activité de l'entreprise. Sont surtout considérés comme éta­blissements : les sièges des entreprises, les sièges de direction effective, les succursales, filiales, fabriques, ateliers, bureaux d'achats et de ventes, maga­sins, dépôts ainsi que toutes installa­tions industrielles ou commerciales maintenues en vue d'y exercer l'acti­vité de l'entreprise par l'entrepre­neur même, ses fondée de pouvoir ou autres agents permanents ; aussi sont considérés comme établissements tous représentants permanents des­dites entreprises. Si une même entreprise a des établissements sur le territoire des deux États contractants l'imposition sur les territoires de chacun de ces deux Etats contractants ne doit avoir lieu qu'à l'égard du revenu brut pro­venant de l'activité de l'établisse­ment, situé sur le territoire de l'État respectif. En vue d'établir la ré­partition dudit revenu brut entre les deux Etats contractants les autorités financières des deux États contractants Képv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. 3. Cikk. A bármilynemű ipari és kereskedelmi tevékenységből szár­mazó kereset abban az Államban vonandó tárgyi adó alá, amelynek területén a vállalatnak az üzleti tevékenység kifejtésére szolgáló üzlet ­telepe van, és pedig még akkor is, ha a vállalat tevékenységét a másik szerződő Állam területére is kiter­jeszti a nélkül, hogy itt tevékeny­ségének kifejtésére szolgáló üzlet­telepe volna. Ipari és kereskedelmi vállalatoknak tekintendők a biztosítóintézetek, köz­lekedési vállalatok és azok a válla­latok is, melyek banküzletekkel foglalkoznak. A jelen Egyezmény értelmében üzlettelep az, ahol a vállalat tevé­kenységét gyakorolja, a vállalatnak minden a vállalati tevékenység egósz­beni vagy részbeni gyakorlására szolgáló állandó jellegű berendezése. Üzlettelepnek tekintendők különö­sen : a vállalat székhelye, a vállalat vezetésének helye, a fiókok, leány­vállalatok, gyártási helyek, műhelyek, bevásárlási és eladási telepek, raktá­rak, lerakatok ós egyéb az üzleti működés folytatására maga a vállal­kozó által, ennek cégvezetője, vagy más állandó képviselője által fenn­tartott ipari vágy kereskedelmi berendezések, valamint az említett vállalatok állandó képviseletei. Ha ugyanazon vállalatnak a két szerződő Állam mindegyikében van­nak üzlettelepei, akkor a két szer­ződő Állam mindegyike a hozadék­nak csak azt a részét vonja adó alá, amely az illető Állam területén lévő üzlettelepen folytatott tevékenység által éretett el. A most említett hozadék adóalapjának a két szer­ződő Állam közötti megosztása cél­jából a két szerződő Állam pénzügyi hatóságai az adókötelesektől köve­22

Next

/
Thumbnails
Contents