Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
126 592. szám. terhelt tisztviselőnek annyi lehetőséget és módot nyújt, hogy a fegyelme ügyek szóbeli tárgyalásával iáró idő és munka pocsékol ás egészen báTam mellőzhető anélkül, hogy akác jogsérelem veszélyétől, akár a tisztviselők jogos érdekei megóvásának elmulasztásától tartani lehetne. A 78. §. (3) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a fegyelmi tárgyalás sohasem nyilvános, a fegyelmi ügyek természetéből szükségképen következik; mert sem a hatósági tekintély, sem a hivatali titoktartás követelménye nem engedi meg, bogy a rossz tisztviselők mulasztásai és visszaélései a közönség elé táruljanak és állandóan csak visszaélésekről hallva, azt a tévhitet ébresszék, mintha valamennyi köztisztviselőnek a működése csakis szennyel és bűnnel volna teljes. Viszont az a rendelkezés, hogy a terhelt tisztviselő és vódő]e jelen lehet ügyének tárgyalásán, azt a megnyugvást kívánja nyújtani, hogy a tisztviselő ügyének ismertetését, — jóllehet fel nem szólalhat,, személyesen vagy védője által ellenőrizheti. A 79. §hoz. A javaslat 79. §-ának (1), (2) és (3) bekezdése a fegyelmi tárgyalás határnapjának kitűzéséről és a fegyelmi hatóságok eljárásáról rendelkezik. A (4) bekezdés a bizonyítékok mérlegelésének szabadsága mellett a közszolgálat érdekeit jelöli meg a fegyelmi határozat célpontjaként: Mert amint azt a 77. §-hoz fűzött indokolásban ró>zletesen kifejtettem, a fegyelmi megtorlás nem szoros értelemben vett büntetés; amelynek a célja sem a megsértett jogrend kiengesztelése, sem a jo^- vagy igazságszolgáltatás, hanem a közigazgatás terén a közszolgálat érdekeinek és követelményeinek a megvalósítása ós biztosítása. A szavazás titkossága azt célozza, hogy a fegyelmi hatóság vagy bíróság tagjai a legparányibb feszélyezettség nélkül, teljesen meggyőződésük szerint vehessenek részt a fegyelmi úgy eldöntésében; az a rendelkezés pedig,, hogy az elnök köteles legyen mindig szavazni, a szavazategyenlőségnek és ezzel kapcsolatban annak. kívánja elejét venni, hogy ez elnök njiltan legyen kénytelen állást foglalni. A (s) bekezdés azt állapítja meg, hogyha a 66. §. (1) bekezdésének 1. vagy 2. pontja szerint minősülő cselekményekről vagy mulasztásról van szó, amelyek a-tisztviselőt állá.«ára érdemetlenné teszik, fegyelmi büntetés kiszabásának van helye, ha ellenben az ugyanott 3 pont alatt említett alkalmatlansági okok valamelyike forog fenn, nem lévén fegyelmi vétség, fegyelmi büntetést sem lehet kiróni, hanem csak azt kell megállapítani, hogy a tisztviselőt szabályszerű elbánás alá kell vonni. Hogy pedig ilyen esetekben is a fegyelmi hatóság (bíróság) a íegyelmi ügyekre megállapított szabályok szerint köteles eljárni, ezt éppen a tisztviselők jogainak és érdekeinek fokozott biztosítása kívánja meg. Hasonló esetekre az 1912 : LXV. t.-c. 32. §-a ma is a szabályszerű elbánás alá vonást és az alkalmatlanságnak fegyelmi eljárás útján való megállapítását r< ndeli el. de ezt csak szo'lgálatkóptelenség esetében engedi meg, más okból beálló alkalmatlanság miatt ellenben ugyanennek a törvénynek 31. §-a (ut. bek.) — az 1885 : XI. t.-c. 21. §-ával összhangban — az elbánás alá vonást kizárja, amikor a büntetésből nyugdíjazást megtiltja. Az 1912: LXV. t-c. 35. §-a gondnokság alá helyezés és a kiskorúság meghosszabbítása, valamint csőd esetére elrendeli a szabályszerű elbánás alá vonást anélkül azonban, hogy helytfoghatóságáaak megállapítását a fegyelmi hatóságra bízná.
