Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

124 592. szám. val, ha az — főleg politikai vonatkozású fegyelmi vétséggel kapcsolatban — a belügyminisztertől ered. A fegyelmi hatóságok megválasztásánál azonban nem szabad némely szempontot szem elől téveszteni. Vitán felül áll, hogy az állam bűnfenyítő hatalma gyakorlásának mása célja, mint a fegyelmi megtorlásnak A büntecő bíró a büntetés kirovásával a megsértett jogrendet kívánja kiengesztelni, szigorúan kell tehát vizsgálni, törtónt-e jogsérelem ós kétségtelen-e, hogy azt a terhelt személy követte el. Ha bármilyen irányban nincs kétségtelen bizonyítéka, nem lehet büntetést kirónia. A fegyelmi hatóság azonban nem bűncselekmény megállapítását kutatja, hanem azt vizsgálja, hogy a vétkes tisztviselő magatartásából hárult vagy hárulhatott-e kár vagy hátrány a közérdekre, vagy a hatóság feltétlenül -> szükséges tekintélyére. Nem azt vizsgálja tehát, hogy az elkövetett cselekmény vagy mulasztás kimeríti e valamely bűncselekmény büntetőjogi tényálladékát, hanem azt. állapítja meg, sérelmet szenvedett-e azáltal a közszolgálat érdeke. Nem vizsgálja, hogy pl. a hivatalos iratok szabálytalan, gondatlan^ vagy éppen rosszhiszemű vezetése megállapít]a-e az okirathamisítás büntetőjogi büntethetőségének a kellókét, hanem azt nézi, érdemetlenné vált-e azáltal a terhelt tisztviselő a közbizalomra, és olyan mértékben vált-e érdemetlenné,, amely hivatali működésében való meghagyását lehetetlenné teszi. • A büntető bíró azt állapítja meg, kétségtelenül fennforog-e bűncselekmény, és a tisztviselő terhére róható-e az kétségtelenül, mert csak ilyenkor van helye büntetés kirovásának ; — a fegyelmi hatóság azonban még olyan cselekményekért is alkalmazhat fegyelmi megtorlást, amely a büntetőtörvényekbe * nem ütközik, de a közszolgálat érdekeit sérti, és a tisztviselőt a tőle megkövetelt bizalomra érdemetlennek bizonyítja, továbbá plyankor is, amikor ^nincsenek kétségbevonhatatlan, vagyis perrendszerű «mzonyítékok,. ellenbeá vannak olyan súlyos gyanúokok, amelyek a tisztviselőt az állásától elválaszthatatlan bizalomra ós tiszteletre érdemetlenné, tehát hivatali állásának további betöltésére alkalmatlanná teszik. Mert a közérdeket csak az a tisztviselő szolgálhatja közmegelégedéssel,, aki magatartásával nem tette magát a közbizalomra érdemetlenné. Ezek a szempontok világítják meg, hogy a büntető ítélet és a fegyelmi marasztaló határozat igen gyakran ugyanazon tényállás alapján egészen ellentétes eredményre vezethet. Ebből, valamint abból, hogy a közügyek intézése csak ráte rmett éskifogástalan tisztviselőkkel történhetik, és a felelősséggel tartozó natóság csakis ilyen tisztviselőkért vállalhatja is a felelősséget, viszont a kif gás alá eső, de reákényszerített tisztviselő mulasztásáért jogosan nem is vonhatófelelősségre, szükségképen következik, hogy a fegyelmi vétségek elbírálása ry nem történhetik a bűncselekmények megbüntetésére megállapított szi gorû szabályok szerint, hanem fegyelmi megtorlást, esetleg a terhelt tisztviselő* szolgálatból elbocsátását kell alkalmazni akkor is, amikor nincs büntetőtörvénybe ütköző cselekmény, vagy amikor perrendszerű bizonyítékok helyett csak a köztudatban élő súlyos gyanúokok teszik a tisztviselő helyzetét, tarthatatlanná. Ezek azok az okok, amelyek a- szigorú jogszabályokhoz ragaszkod6