Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 119 terhelt tisztviselővel, ha ez közelben .van, aki a homályos vagy felfogása •szerint téves ténymegállapításokat a tanúhoz intézendő további vagy újabb kérdésekkel tisztázhatja. A kérdéseket — a terhelt tisztviselő kérelme alapján — a vizsgálóbiztos intézi a tanúhoz, aki a séitő, a lényegtelen, vagy a fegyelmi eljárás körébe nem tartozó • kérdések feltét« lét megtagadhalia, viszont azt is megengedheti, hogy a kérdéseket a terhelt tisztviselő közvetlenül intézze a tanúhoz. A tanúnak ilyetén kihallgatása a szembesítéssel azonos természetű és a való tényállás felderítésének hathatós segítő eszköze. Ez a jog azonban csak magát a terhelt tisztviselőt illeti, azt tehát csak személyesen gyakorolhatja, amennyiben pedig a terhelt tisztviselő távolléte miatt a tanúvallomás közlése nem történhetik meg, ez a körülmeny •az el)árá3 menetét nem akasztja meg és a terhelt tisztviselő valamelyik tanú vallomásának kiegészítésére irányuló kérését csak a befelezett vizsgalat iratainak (14) bekezdóbben biztosított megtekintése alkalmával terjesztheti elő. . A 76. §. (10) bekezdése a tanúvallomások hitelességének legmesszebbmenő biztosítása érdekében rendeli, hogy a fegyelmi ügyben esküvel megerődített tanúvallomást az 1878 : V. t-c. 213. §-a szerint kell büntetni. Ez a §. ugyanis csak a bűnvádi ügyben, a következő 214. §. a kihágási ügyben, a 215 §. pedig a polgári ügyben tett és esküvel megerősített hamis tanúvallomást rendeli büntetni, ennélfogva a közigazgatási es a fegyelmi ügyekben tett hamis tanúvallomás ma nem büntethető. Akár a tisztviselő érdekében tett hamis vallomást tekintjük a közérdek, akár a tisztviselő terhére tett hamis vallomást a tisztviselő szempontjából, a mai jogállapot még akkor sem volna fenntartható, ha ez a hatósági tekintély alábbszállására és az erkölcsi felfogásra nem volna végzetesen hátrányos és romboló hatással. Minthogy pedig a fegyelmi eljáiás a bűnvádi eljárással áll legközelebb rokonságban, a fegyelmi ügyekben tett hamis vallomásra ugyanolyan büntetés látszik legmdokoltabbnak, aminőt a törvény a bűnvádi ügyben tett hamis vallomásra megállapít. A 72 §. (n) bekezdése arról az esetről intézkedik, amikor a tanú kihaQgatása,— lakó- vagy tartózkodási helyének távolsága miatt — nehézséggel jár és feljogosítja a vizsgálóbiztost, hogy a tanúkihallgatás foganatosítása végett a tanú lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságot keresse meg. A 75. §. (12) bekezdése elrendeli, hogy a tanúvallomás jegyzőkönyvben örökítessék meg, amelynek hitelessége, megkívánja, hogy azt a vizsgálóbiztos, a jegyzőkönyvvezető és a tanú is aláírja, illetőleg ha írni nem tud — kézjegyével ellássa. Ha valamelyik tanú megtagadja a jegyzőkönyv aláírását, ezt — a megtagadás okának megjelölésével — a jegyzőkönyvben meg kell jegyezni Minderre azért van szükség, mert a fegyelmi határozat főleg a tanúvallomásokon épül fel, azoknak tehát nemcsak határozottaknak, hanem megbízhatóknak is kell lenniök. A javaslat 72 § ának (13) bekezdése ai ról rendelkezik, hogy a vizsgálóbiztos cs <k olyan cselekmények vizsgálatára szorítkozhatik, amelyekre vonatkozó tényállás megállapítására megbízást, tehát felhatalmazást kapott. Ha tehát eljárása közben másnemű fegyelmi vétség gyanúja is felmerül, köteles, erről megbízójának jelentést tenni és további eljárására nézve utasítást kérni. Ez természetes következménye a fegyelmi eljárás elrendelésére vonatkozó jognak, mert csakis a fegyelmi eljáiás elrendelésére jogosult hatóság