Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
118 592. szám. íi vizsgálatot, ha úgy találják, hogy a fegyelmi vétség tényálladéka bárminő irányban tisztázásra vagy kiegészítésre szorul. A 72 §. (2) bekezdése kifejezetten megállapítja a vizsgálóbiztosnak -azt a jogát, hogy a terheltet bármikor megidézhesse és kihallgathassa A terhelt kihallgatása a vizsgálat sikere érdekében is szükséges vígban, de első sorban a terheltnek az érdeke, hogy az ellene emelt vádak ellen közvetlenül és személyesen védekezhessék. Ha azonban akár a terhelt hibájából, akár a nélkül nem vo'na lehetséges a .(3) bekezdés rendelkezik arról, hogy e miatt sem az eljárás folytatása meg ne akadjon, sem a terhelt érdekei védelem nélkül ne maradjanak. Erre a téladatra a javaslat — ha van és amíg van — a védőt, ha pedig védő nincs: az ügygondnokot jelöli meg. A 72. §. (4) bekezdése szerint védőül a terhelt tisztviselő ügyvédet, jogtanárt (Bp. 55. §.), vagy a terhelt tisztviselő működési körében vele együtt szolgáló köztisztviselőt választhat, aminek célzata az, hogy különösen amikor a" fegyelmi eljárásnak valamely bonyolultabb szolgálati szabálytalanság vagy muasztás az alapja, a terhelt tisztviselő érdekeit olyan személy védje, aki a szolgálati kérdésekben szakavatott és jártas. A 72. §. (5) bekezdése jegyzőkönyvvezető alkalmazását rendeli el az eljárás egész folyamai a, ami a fegyelmi eljárásnak tárgyilagosságát és részrehaj latlanságát kívánja fokozottabb mértékben biztosítani. Ugyanebből a célból keli a kijáró okokat a jegyzőkönyvvezetővel szemben is érvényesíteni. A 72. § (H) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tanuk ki haliíratásánál — a szembesítés esetét kivéve — csak a vizsgálóbiztos és a jegyzőkönyvvezető lehet jelen. Ez a tanúk befolyásának a kizárása érdekóóen szükséges. A szakértő meghallgatásánál a vizsgálóbiztos dönti el, vájjon a szakértő nyilatkozatának- teljes szabadságát veszólyeztetheti-e az, ha ennél a lelek is jelen vannak. Ha ilyen veszedelmet nem lát, a felek jelenlétét megengedheti, ha azonban erre az engedélyt megadja, azt csak mind a két félre szólhat, mert a vizsgálat pártatlanságának látszatát tenné kockára, ha a jelenlétet az egyik félnek megengedné, a másikat ellenben a jelenléttől eltiltaná. Arra azonban nincs ok, hogy a szakértőszemléből a felek kizárassanak. Természetes, hogy a kellően értesített felek távolmaradása az eljárást nem gátolja. Ezt kell irányadónak tekinteni olyan esetekre is, amikor a szemle sürgős volta útját állja annak, hogy a felek vagy valamelyikük arról idejében értesíthető legyen. A 37 69^/1836. számú belügyminiszteri rendelet 4. §-a pedig a tanú meghiteltetósét szabályként mondja ki olyan körülményekre vonatkozóan, amelyek a fegyelmi ügy elbírálására d »ntő befolyásúak. Az idézett rendelkezések ellentétes voltát a bűnvádi és a fegyelmi ügyek és eljárás közfc mutatkozó különbség teszi indokolttá, sőt szükségessé. A bűnügyi főtárgyaláson az egész bizonyítási anyagot újra kell feltárni, mert aBp. 324. § a szerint »A bíróság ítéletét csakis a főtárgyaláson fennforgott bizonyítékokra alapíthatja.« A fegyelmi hatóság ellenben rendszerint c^ak a vizsgalat során megállapított tényállás és bizonyítékok alapján határoz. Szükséges tehát, hogy az úgynevezett bizonyítékok komolyak ós megbízhatók legyenek, e végből tehát a tanúknak vallomásaikat a vizsgálat során kell esküvel megerősíteniük. A 72. Í. (9) bekezdése azt célozza, hogy a fegyelmi határozat alapjául teljesen felderített ós megbízható tényállás szolgáljon. Ezért rendeli, hogy a vizsgálóbiztos a tanúkihallgatás befejeztével a vallomást azonnal közölje a
