Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 101 egyedül ő járhasson el, a polgári perrendtartásban nem ritka (L. 1911:1. t.-c. 33., 39., 42., 43. és 45. §-ait) ; a büntető eljárás során is állapít meg, ilyen az 1897: XXXIV. t.-c. 17. §-a, bár kivételes, illetőleg kizárólagos hatáskör- elnevezés alatt. A közigazgatás terén a kizárólagos illetékesség ritkán fordul elő, pl. a 4.952/1919. M. E. sz. rendelet a lakásügyek, továbbá a tüzelőanyagokra vonatkozó rendeletekben megállapított kihágásokban Budapesten kizárólag a budapesti ker. kapitány volt jogosult eljárni ; a rendőri büntetőbírósági eljárás (Rbsz.) l..§. í. utolsó bekezdésében felhatalmazást ad a belügyminiszternek, hogy a fiatalkorúak, stb. kihágási ügyeinek intézésére Budapesten kizárólagos illetőségű hatóságot jelöljön ki, stb. Minthogy azonban a kizárólagos illetékesség a hatáskörrel azonos jogkört ruház a kiválasztott hatóságra, a javaslat a kizárólagos illetékességet a hivatalból történő vizsgálat szempontjából a hatáskörrel egy tekintet alá esőnek minősíti. Ha kevesebb jelentőségű is, de mégsem közömbös, sőt néha nagyon is fontos, hogy valamely ügyben az illetékes hatóság járjon el. Ezért jogot kell ongedi a hatóságnak éppúgy, mint az érdekelt feleknek, hogy az eljárás kezdetén az illetékességet is vizsgálják. Méltánytalan volna azonban és az ügyintézés indokolatlan elhúzására vezethetne, ha ezt a kisebb jelentőségű jogot is korlátlanul megadnók, mert gyakran megesnék, hogy a fél az eljárás későbbi folyamán csak azért élne illetékességi kifogással, vagy teremtene illetéktelenségét, hogy a határozat meghozatalát, vagy jogerőre emelkedését elhúzza, esetleg azért, mert az eljáró hatóság felfogásából ügyének kedvezőtlen kimenetelére következtet, tehát más hatóságnál óhajt kísérletezni. Ezeket a szempontokat, és a bírósági ügyekben is általánosan elfogadott rendelkezéseket tartja szem előtt a javaslat, amikor elrendeli, hogy minden közigazgatási hatóság az eljárást hatáskörének és illetékességének megvizsgálásával kezdje meg ; hogy továbbá a hatáskör hiányát az eljárás egész folyamán — akár hivatalból, akár a felek kifogása következtében — meg kell állapítani ; az illetékesség hiányát azonban a hatóság is csak az eljárás kezdetén állapíthatja meg, és a felek is csak a hatósággal való első érintkezésükkor (első beadványukban, vagy a részvételükkel tartott első tárgyalás kezdetén) tehetnek az ellen kifogást. Tehát később sem a hatóság nem állapíthatja meg hivatalból illetéktelenségét, sem a fél nem emelhet az ellen többé kifogást, még pedig az első tárgyaláson sem, ha ennek kezdetén azért nem terjesztette azt elő, mert megkésve érkezett oda. A hatóságnak megengedi mégis a javaslat 49. §-ának (4) bekezdése, hogy illetékességét az eljárás során is vizsgálat alá vonhassa, de csak akkor, ha az illetékességben az eljárás folyamán állott be változás, és csak amikor erről a hatóság tudomást szerzett. Az eljárás további folyamán tehát ezt a jogát nem gyakorolhatja többé. A (3) bekezdés szerint nem tehető többé vitássá, ha az ügyet valamely felsőbb hatóság utalta valamelyik alsóbbfokú hatóság illetékessége körébe. ! A hatáskör és az illetékesség védelme nem terjedhet azonban odáig, hogy a kifogás elutasítása esetében az e miatt használt jogorvoslatnak halasztó hatályt kellene engednünk az ügy érdemleges eldöntésére nézve. Hiszen a hatáskör hiányát bármelyik hatóság később is megállapíthatja, ha valóban fennáll az ; — az illetékesség hiánya pedig kisebb jelentőségű, és a felsőbb hatóság esetleg nem is minősíti azt ügydöntőnek még fennforgása esetében sem, és a határozathozatalnál az illetéktelen alsófokú hatóság eljárását elfogadja alapul.