Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 99 Ugyanazok az indokok, amelyek egyéb közigazgatási ügyekben a jogorvoslati határidőknek 8 napra leszállítását javalják, állanak a rendőri büntetőbírósági ügyekre is és ezért rendeli a javaslat 46. §-a, hogy a 42. §. rendelkezéseit ezekben az ügyekben is megfelelően kell alkalmazni. A 47. §-hö0. A javaslat 47. §-a a rendőri büntető bíráskodás körére* állapítja meg a jogorvoslati korlátozásokat, jelesül: az (í) bekezdés azt, hogy nincs helye fellebbezésnek : 1. a feloldó, valamint az új eljárást elrendelő elsőfokú határozat ellen, amelyek csak közbeszóló határozatoknak minősülnek és mint ilyenek ellen már a Rbsz. 181. §-a is kizárta a felfolyamodást; 2. a 10. pengőt meg nem haladó pénzbüntetést megállapító ítélet ellen, ha a fellebbezés csak a pénzbüntetés enyhítését célozza. Ez a rendelkezés a Rbsz. 177. §-ától csak annyiban tér el, hogy a pénzbüntetés összege 5 korona helyett 10 perigőben van megállapítva. A (2) bekezdés általános szabályként állítja fel, hogy a rendőri büntető bírósági ügyekben a másodfokú ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek; ez alól a szabály alól a Rbsz. 178. és 179. §-ában a felsorolt nyoma-' tékosabH kivételeket lényegükben fenntartja a javaslat is ; jelesül • enged további fellebbvitelt : 1. ha az ítéletet olyan hatósági tag hozta, aki kizáró ok alá esik, vagy elfogult (Rbsz. 178. §. 2.); 2. ha az eljárt hatósági tag jogszabályt sértett (Rbsz. 178. §. 1., 3., 4,, 7., 8., 9. ós 10.); 3. ha az ítélet a vád tárgyát nem meríti ki, vagy rendelkező része érthetetlen, vagy indokolása ellentmond a rendelkező résznek (Rbsz. 178. '§. 5. ós 6.); 4. ha az ítélet legalább öt napi elzárásbüntetóst, tehát a szabályrendeletben megállapítható ilyen büntetés legmagasabb mértékét rója ki, vagy magánjogi igényt állapít meg, vagy bűnjelek elkobzását, vagy a terheltnek az ország területéről vagy valamely helyről való kiutasítását vagy kitiltását, vagy valamely foglalkozás vagy jog gyakorlatától eltiltását rendelte el, vagy a kihágás megállapítása valamely még nem tisztázott előzetes kérdés eldöntésétől függ. Mindezekben az esetekben a kiszabott büntetés súlyos és megbélyegző volta, egyéb súlyos következményei, vagy a jogalap bizonytalansága miatt indokolt, hogy az ügynek magasabb hatóság elé vitelét megengedjük, A 47. §. (3) bekezdése — a Rbsz. 181. §-ában tett kivételek elejtésével — általános szabályként állítja fel, hogy végzések ellen mindig csak egyfokú felfolyamodással lehet élni. Nem volna ugyanis következetes, hogy amikor általáhan egyfokú fellebbvitelt engedünk az érvényes ítéletek ellen is, kivételt tegyünk a kisebb jelentőségű végzésekre. Végül a (4) bekezdés az új rafel vétel tekintetében foglal magában két lényegesen új rendelkezést. Az egyik az újrafelvótel használhatásának határidejét — a Rbsz. 191. és 192. §-ától eltérően — egy évben állapítja meg. Ez a határidő ma az elítélt javára használható újrafelvételnól korlátlan, a terhére használhatónál pedig az elévülési határidőnek felel meg. Tekintettel azonban arra, hogy a kihágási ügyek miatt való elítéltetós nem annyira megbélyegző, hogy a rehabilitálás kedvéért az újrafelvétel idejét indokolt volna hosszú időre nyitva hagyni, mint ahogy ezt a közönséges bűncselekményekért történt elítélések 13*