Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-465. Törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bank 1927. évi mérlegszerű feleslegének hovafordításáról
465. szám. 307 Melléklet a 465. számú irományhoz. Indokolás „a Magyar Nemzeti Bank 1927. évi mérlegszerű feleslegének hovafordításáról" szóló törvényjavaslathoz. A Magyar Nemzeti Banknak az 1924 : V. törvénycikk kiegészítő részét alkotó alapszabályainak módosított szöveggel az 1925 : XXXII. törvénycikkel becikkelyezett 99. cikke olykép intézkedik, hogy a Bank egész évi tiszta jövedelméből mindenekelőtt öt százalék az alkalmazottak nyugdíjigényeinek biztosítása végett alkotandó nyugdíjalapba, további tíz százalók pedig a tartalékalapba helyezendő. Kimondja ez a cikk továbbá azt, hogy mihelyt a tartalékalap a befizetett részvénytőke húsz százalékát eléri, annak javadalmazása öt százalékra száll alá. Az említett cikk végül azt rendeli, hogy azután a részvénytőke nyolc százaléka (aranyban) a részvényeseket illeti, míg a tiszta nyereség fennmaradó részéből mindaddig, amíg az egész osztalék a részvénytőke tíz százalékát meg nem haladja, egyharmad rész a részvényeset és kétharmad rész az államot, a tiszta nyereség további maradékából pedig egynegyed rész a részvényeseket ^és háromnegyedrész az államot illeti. Az 1927. évi üzleti eredmények úgy alakultak, hogy azok 12,000 000 P-t meg fognak haladni. Ha ez az üzleti felesleg a bank alapszabályok most ismertetett rendelkezései szerint felosztásra kerülne, a részvényosztalók a részvény névértékének 14°/o-át meghaladná. Az első, csonka üzleti évben az osztalék az egész évre átszámítva 8*5°/o, a második ós harmadikban 10*5°/o volt. Már az előző években úgy alakultak az évi eredmények, hogy a tényleg kifizetésre került osztalékoknál magasabb osztalékok lettek volna fizethetők. A Bank közgyűlése azonban e helyett az alapszabályok 99. cikkének az 1925 : XXXII. törvénycikk által jóváhagyott módosításában nyert felhatalmazással élve, úgy 1926-ban, mint 1927-ben az üzleti feleslegekből a rendes dotáción felül nagyobb összegeket utalt a nyugdíjalapba, s így ez az alap saját jövedelmei és az évi rendes dotáció segítségével annyira meg-növekedett, hogy a számításszerű egész szükségletet fedezni fogja. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa konzervatív osztalékpolitikát követve és egyúttal attól a szándéktól vezettetve, hogy az ország jegybankjának vagyoni erejét valutapolitikai és közhiteli szempontokból, ha arra mód és alkalom kínálkozik, fokozza, azzal a kezdeményező javaslattal fordult a 39*
