Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-346. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az "egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről" szóló 281. számú törvényjavaslat tárgyában
346. szám. 15 is, amelyek az 1919. évi január hó 1. napja és az 1923. évi július hó 1. napja közötti időszakban szűntek meg és a teljesítéssel egyrészt az adós indokolatlan előnyhöz jutott, másrészt az átértékelést a hitelező létfenntartási érdekei kívánják meg. Az együttes bizottság azért kívánja a fenntartás nélkül elfogadott fizetés utáni átértékelés megengedését arra az esetre korlátozni, ha a fizetés a már említett két időpont közötti időben történt, mert az 1919. évi január hó 1. napja előtt a névértékben fizetés még nem okozhatott a hitelezőnek lényeges sérelmet, hiszen ebben az időpontban a korona külföldi értékelése még aránylag magas volt ós az áralakulást szabályozó jogszabályok következtében a belföldi vásárló ereje a nemzetközi értékét is meghaladta, az 1923. évi július hó 1. napján pedig a korona értékromlása már annyira köztudomású volt, hogy a hitelezőnek már gondoskodnia, kellett az érdekei megvédéséről, legalább jogfenntartó nyilatkozat útján. *.'• Ha a bizottság már a forgalmi ügyletek körén belül helyesnek látta a megszűnt pénztartozások utólagos átértékelését bizonyos szúk körben lehetővé tenni, még sokkal indokoltabbnak mutatkozott ilyen irányú intézkedés a családi és öröklési jogon alapuló pénztartozások körében. A már a 13. (új 12.) §-hoz ajánlott módosításban kifejezésre jutott gondolatot, a bizottság a 15. (új 14.) §. rendelkezéseit kiegészítő új bekezdésekben jelentékenyen kiterjesztette azáltal, hogy családjogi és örökjogi egyességeknél a már megszűnt tartozásokat is újból átértókelhetőknek minősíti akkor, ha az eredeti osztály szerinti juttatás valamelyik félre igazságtalan és pedig akkor is, ha ez az igazságtalan osztály nem támadta meg a sérelmet szenvedő fél anyagi exisztenciáját és a teljesítés időpontja nem is esett a 13. (új 12.) §-hoz ajánlott 1 kiegészítő rendelkezésben megjelölt időpontok közé. De egyéb családi és örökjogi jogviszonyok körében is lehetővé kívánja tenni a bizottság az utólagos átértékelést, ha beigazolható, hogy valamely készpénzbeli járandóságot a sérelmet szenvedett fél a korona értékcsökkenéséré figyelem nélkül meghatározott összegben anyagilag szorult helyzetének hatása alatt vagy pedig járatlanságból fogadott el. Az élet- és járadékbiztosítási szerződésen alapuló pénztartozásokra vonatkozó 19—26. §-okat és pedig főként a 21—24. §-okat a bizottság lényegesen átdolgozta. Elejtette az együttes bizottság azt a megkülönböztetést, amelyet a javaslat egyfelől az 1920. évi január hó 1. napja előtt kötött szerződések alapján jogosítottak, másfelől az 1920. és az 1521. évben kötött szerződések alapján jogosítottak között tett, mért az utóbbi csoportba tartozókra a részesedés alapjául szolgáló díjtartalék amúgyis rendszerint oly csekély lesz, hogy a biztosítási szerződések két csoportjának külön kezelésével járó adminisztratív munkatöbblet nem áll arányban azzal az előnnyel, amit az ilyen eljárás útján elérhető némileg igazságosabb eredmény jelentené. Eltekintett továbbá a bizottság attól, hogy a felosztási alaphoz a biztosító magánvállalatok tiszta nyereségük 20%-ával, valamint a kárösszegek x /2%-ával hozzájáruljanak. A nyereség után fizetendő hozzájárulás összegének megállapítása ugyanis a mérleg felállításának helyességót ellenőrző költséges vizsgálatot tenne évről-évre szükségessé, a kifizetett kárösszegek megterhelése pedig igazságtalannak látszik. Ezzel szemben a hozzájárulást a biztosítási díjakra nézve az eredeti javaslatban megszabott 1 /2%-'kal szemben felemelte és pedig a közvetlen biztosításokra nézve 2%-ra, a viszontbiztosításokra nézve pedig 1 %-ra. Minthogy ilyképen a felosztási alap egyszerűbb eljárás mellett is az eredeti javaslat szerint tervezett alapnál valószínűleg jelentékenyen
