Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-346. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az "egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről" szóló 281. számú törvényjavaslat tárgyában
16 346. szám. magasabb összeget fog eredményezni, helyesnek találta a bizottság, hogy a díjtartalék stb. átruházása után befolyó hozzájárulások összege két egyenlő részre osztassék fel, amelyekből az egyik rész az átruházott tömegek gyümölcsöztetés folytán felnövekedett összegével együtt az 1935. év folyamán a díjtartalékok arányában osztassék fel valamennyi biztosított között, viszont a másik felerész a kisebb vagyonú és jövedelmű biztosítottak között már előbb év enkint felosztásra kerüljön és ez által az utóbbiak átértékelési kvótáját emelje. Helyesnek találja a bizottság, hogy a felosztási alapok kezelésének költségei ne maguknak a felosztási alapoknak a terhére fedeztessenek, hanem a m. kir. állami felügyelő hatóságot terheljék (új 24. §. 2. bek.). A bizottság rámutat arra, hogy a javaslatnak a biztosítási szerződésekre vonatkozó fejezete a felügyelő hatóság részéről tehető több olyan intézkedést szabályoz, amelyekkel szemben a biztosító magánvállalatoknak semmitéle jogorvoslatot nem biztosít. A bizottság ily irányú módosítást a maga részéről nem javasol ugyan, kívánatosnak tartja azonban, hogy ez a jogrendszerünkbe nehezen beilleszthető helyzet a javaslat képviselőházi tárgyalása során ki küszöböl tessék. A 27. (új 25.) §-nál a bizottság az ebben a §-ban foglalt anyagi jogi rendelkezéseket kiegészítette azzal, hogy az átértékelés iránti per a személyes adós szóbanforgó ingatlanaira telekkönyvileg feljegyezhető legyen és ezzel az új ranghely ne csak a bíróság ítélete után legyen biztosítható, amikor a marasztaló ítélet alapján a törvény külön rendelkezése nélkül is helye lenne végrehajtási zálogjog bejegyzésének, hanem már a per megindításakor, .amely per lehet nemcsak marasztalásra irányuló, hanem még le nem járt követelés esetében a követelés átértékelt összegének megállapítására vagy éppen az új jelzálog bejegyzésének tűrésére irányuló per is. A viszonosságról szóló 31. (új 29.) §-t a bizottság olykép módosította, hogy világosabban kifejezésre jusson e rendelkezéseknek a természetes személyen felül a jogi személyekre is kiterjedése. A 32. §-nak a 4. §. módosítása következtében szükségessé vált elhagyásáról már volt szó. A 34. (új 31.) §. után mint új §-t a bizottság oly rendelkezést fogadott el, melynek értelmében az aranyban teljesítendő fizetésekről szóló jogszabályokat értelemszerűen alkalmazni kell olyan esetekben is, midőn a kötelem ugyan aranyban van meghatározva, de a valóságos aranyban, vagy aranyérmékben való teljesítés nincsen kikötve. Ez a rendelkezés a 950/1923. M. E. számú rendelet egy érezhető hiányosságát lenne hivatva pótolni. Az idézett rendelet 1. §-a ugyanis az 1923. évi február hó 10. napja előtt keletkezett effektív aranyra szóló kikötéseket amúgy is hatálytalanokká tette és így semmi ok sincs- arra, hogy a rendeletnek a mérséklést lehetővé tevő későbbi rendelkezései ne nyerjenek alkalmazást az ugyanolyan tartalmú egyéb kötelmekre, amilyen tartalmúvá a rendelet 1. §-a az effektív arany tartozásokat is teszi. Minthogy az idézett rendelet csak az 1923. évi február hó 10. napja előtt keletkezett aranytartozásokat szabályozza, ezt az időhatárt a kiterjesztő rendelkezésben is helyénvaló kifejezni. A 35. (új 33.) §. után mint új 34. §-t kívánja a bizottság elhelyezni az eredeti törvényjavaslat 10. §-át a már ismertetett indokból. Figyelemmel arra, hogy a 17. (új 16.) és a 26. (új 24.) §. értelmében a törvény életbelépése alkalmából rendeletek kibocsátására is lesz szükség, az együttes bizottság az életbelépés napjának naptárszerű megjelölése helyett
