Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
387. szám. 129 azonban kellőképen ki nem használt állatvásárterei, illetőleg azoknak a szarvasmarhák elhelyezésére szolgáló részei csikókifutóul, csikólegelőül vagy a vásártereknek lovak elhelyezésére szolgáló részei szarvasmarhák, juhok és kecskék legeltetésére használhatók lesznek. Az állat vásárok és állatkiállítások területeinek a fent említett vagy egyéb célokra való használata jövőre annyival is inkább megengedhető lesz, mert az állategészségügyi szolgálatnak utóbbi időben történt fejlesztésével az állatvásrokra és állatkiállításokra — a felhajtott állatok egyenkinti tüzetes vizsgálata folytán — fertőző beteg vagy beteg-gyanús állatok szerfelett ritkán juthatnak és így az* állat vásárok és állatkiállít ások befertőzése a ritkább esetek közé tartozik. Azt, hogy az állatvásárterek és kiállítások céljaira szolgáló területek mikor és milyen feltélek mellett használhatók állatok legeltetésére avagy egyéb célokra, az időnkónt változó állategészségügyi viszonyok és állattenyésztési érdekek mérlegelésével kell majd megállapítani 9. §. E szakasz az 1881. evi X.LI. es az 1913. évi XXIX. t.-c. hiányát van hivatva pótolni. E törvényekben ugyanis nem történt gondoskodás arról; hogy az állat vásárok és állatkiállítások céljaira szükséges teiületek kisajátíthatok legyenek, ily intézkedés nélkül pedig az esetek többségében alig lehet az állategészségügyi érdekek követelményeinek megfelelő területeket szerezni. 10. §'. Miután az állat vásárok ós állatkiállítások magánérdekek szolgálatában is állanak és a tartásukra jogosítottaknak bizonyos jövedelmezőséget biztosítanak, csak természetes, hogy a tartásukkal járó költségek viselésére a jogosítványok tulajdonosait, illetve gyakorlóit kellett kötelezni. Azokban a ritka esetekben, melyekben az állatdíjazások rendezésével az e sí-ban jelzett címeken költségek netalán felmerülnek, célszerűségi okokból az állatdíjazások rendezőit kellett megterhelni. 11. §. Az állatvásárok rendtartásának (az állatok felhajtásának, a felhajtott állatok egészségügyi vizsgálatának ós elhelyezésének 'módozatai, a marhalevelek mikénti vizsgálata, a kifogás alá eső állatokkal való elbánás stb.), mint részletkérdésnek megállapítását általános vonatkozásban rendeleti, helyi vonatkozásban pedig szabályrendeleti útra volt célszerű utalni. Miután azonban a nagyobb jelentőségű állatvásárok nem helyi, hanem rendszerint országos állatforgalmi és külkereskedelmi érdekeket vannak hivatva szolgálni, ennélfogva és főként a külkereskedelmünket szabályozó megállapodások feltételeinek biztosítása végett szükségesnek mutatkozott, hogy az ilyen állatvásárok rendtartása és állategészségügyi ellenőrzése a helyi érdekeltségektől függetleníttessék, amit e §. utolsó bekezdésében foglalt intézkedésekkel vélek leginkább elérhetni. 12. §. Az álJat tartási helyének megváltoztatása közben — mint említettem — mindig fennforog az a veszély, hogy az állat az előbbi tartási (származási) helyén uralgó vagy lappangó fertőző állatbetegséget újabban kijelölt tartási helyére/ sőt az útközben érintett egyéb helyekre is elhurcolja. E veszély elhárítása céljából az állatok helyváltoztatásánál követendő eljárást szabályozni kellett. Különösen tüzetes s egyben szigorú szabályozást igényelt az állatok vasúton vagy hajón való szállításánál követendő eljárás, mert e szállítási eszközök révén aránylag igen rövid idő alatt hasonlíthatatlanal nagyobb távolságokra hurcolhatók el a fertőző állatbetegségek, mint egyéb szállítási eszközök vagy lábonhajtás révén. Erre való tekintettel e szakasz a jelenlegi rendelkezésekkel megegyezőKépv. iromány. 1927—1932. VII. kötet. 17
