Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
130 387. szám. leg a szarvasmarhák, bivalyok, juhok, kecskék és sertések vasúton vagy hajón való szállításánál ad 1. az elszállítandó állatok előzetes állatorvosi megvizsgálását szabja meg abból a célból, hogy egyrészt a fertőző betegségben vagy ilyén betegség gyanújában levő állatok elszállítása megakadályoztassék, másrészt, hogy ä tennforgó betegség elfojtására szükséges intézkedések a származási helyen foganatosíthatók legyenek ; ad 2. és 3. a más országból érkező állatnak belföldi állattal ugyanazon vasúti kocsiban vagy hajórekeszben való szállítását és a más országokból, érkező állatok állatorvosi vizsgálat nélküli kirakását tiltja, mert igaz ugyan, hogy a külföldi államokkal fennálló megállapodások értelmében a behozatalra szánt állatok a felrakás alkalmával állatorvosi vizsgálat alá esnek, mindazonáltal kívánatos, hogy ezek az "állatok a honi területen történő kirakás alkalmával állatorvosi vizsgálat alá vétessenek s míg a vizsgálat meg nem történt, a belföldi állatoktól távoltartassanak, mert a feladó állam állategészségügyi szolgálati viszonyai felől nem lehetünk mindenkor kellőképen tájékozva, de másrészt azért is, mert megtörténhetik, hogy a berakás alkalmával látszólag egészséges állatok útközben betegszenek meg valamely fertőző állatbetegségben. E szakasz utolsó bekezdésében foglalt felhatalmazás módot ad arra, hogy az előző pontokban felsorolt s mai állategészségügyi állapotunk által kellően indokolt elvi szabályok a mindenkori kereskedelmi és gazdasági élet követelményeinek megfelelőleg enyhíthetők legyenek. Viszont ugyanezen felhatalmazás módot ad arra is, hogy — ha ennek szüksége felmerül — az előző pontokban foglalt szabályok az e §-ban nem említett más állatok vasúton vagy hajón való szállításának eseteiben is alkalmaztassanak. • 13. §. A jelenben érvényes az a rendelkezés, mely szerint az állatok csak az e célra kijelölt és berendezett marharakodó-állomásokon rakhatók be, tekintettel a kijelölt marharakodó állomások aránylag kevés számára, az igényeket nem elégíti ki. A szállító közönségnek sok telesleges fáradozást okoz és — miként arra már az általános indokolás során utaltam — az állategészségügyi érdekekre sem előnyös. Szükségesnek mutatkozik ennélfogva a be- ós kirakási helyek számának szaporítása. Minthogy azonban a kijelölt marharakodó-állomások számának jelentékeny emelkedésére számítani nem lehet, mert a marharakodó-állomások kijelölésénél a rentabilitást kell szem előtt tartani, szükségesnek vélem megengedni, hogy az állatok be- és kirakása marharakodó-állomásul ki nem jelölt vasúti vagy hajóállomásokon is történhessék abban az esetben, ha a rakodó felek a rakodáshoz szükséges eszközökről maguk gondoskodnak és ha ehhez a vasúti és hajózási vállalatok hozzájárulnak, mely hozzájárulást az általános forgalom szempontjából mellőzni nem lehet. A vállalatoknak a szállító felek által esetenkint rövid úton kikérendő hozzájárulása — ha csäk azt az általános forgalom érdekei ki nem zárják — biztosítva van, mert hiszen ez a rendelkezés a vállalatok üzleti céljait is hatékonyan szolgálja. 14- 15. §. Az e szakaszokban foglaltak a jelenben ide vonatkozólag érvényes rendelkezésekkel 'megegyezők lévén, indokolást nem igényelnek. A teljesség okából meg kell azonban jegyeznem, hogy az állatszállítások alkalmával végzett vizsgálatokért az állatorvosok részé>e fizetendő díjak tekintetében a jövőre nézve is fenn kívánom tartani azt a jelenleg érvényes
