Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
108 387. szám. Csak természetes tehát, hogy az 1888. évi VII. t.-c. a mai tudományos és gyakorlati ismeretekhez mérten nem egy tekintetben elavult és hiányos s hogy napjainkban már nem felel meg feladatának, mert annak alapján a fertőző állatbetegségek ellen sikerrel védekezni alig lehet. Állategészségügyünknek éppen az 1888. évi VII. t.-c. eme elavultságából és hiányosságából származó viszonylag nem eléggé kedvező állapota állategészségügyi hatóságaink, valamint az érdekelt gazdaközönség és szakkörök előtt régen ismeretes s mindezek ismételten szorgalmazták a szóbanforgö törvény megtelelő módosítását, illetőleg egy, a modern állatorvosi tudomány megállapításaira, a gyakorlati élet tapasztalataira és a technikai tudományok újabbkori vívmányaira, egyszóval a kor követelményeinek megfelelő alapokra helyezett új állategészségügyi törvény megalkotását. E tények mérlegelése a gróf Tisza István elnöksége alatt állott kormány földmívelésügyi miniszterét, báró Ghillány Imrét, már az 1917. évben arra késztette, hogy a szóban levő törvény megfelelő módosítása iránt törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé, amelykor vényjavaslat azonban, mint ismeretes, a közbejött politikai válságok és nemzeti katasztrófák miatt alkotmányos tárgyalásra nem kerülhetett. És ugyanezen tények mérlegelése vezet engem is arra, hogy a gazdasági érdekeinkre háruló s jelentőségében mindinkább fokozódó sérelmek ós károsodások megszüntetése végett az érdekelt gazdaközönség és szakkörök bevonásával készült s a változott viszonyoknak megfelelően átdolgozott ezen törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás céljából előterjesszem. Az 1888. évi VII. t.-c. helyettesítésére szánt jelen törvényjavaslat tárgya az állategészségügyi igazgatás anyagi része s kisebb részében az állategészségügyi szolgálat is. S ámbár elsősorban és főképen bizonyos, a javaslat által »bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek« elnevezése alá foglalt fertőző állatbetegségeket tartja szem előtt, mindazonáltal kellő figyelemmel van az ezen elnevezés alá nem sorolt egyéb fertőző állatbetegségekre és a nem fertőzéses alapon keletkező állatbetegségekre is. Tartalmában egyrészt felöleli és a változott viszonyoknak megfelelőleg kiegészíti, illetve módosítja az előbb említett törvénynek a fertőző állatbetegségek ellen való hatósági védekezésre, valamint az állategészségügyi szolgálatra vonatkozó azon régebbi rendszabályait, amelyek a revizió alá vont törvénynek közel négy évtizedes hatálya alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján állategészségügyi és állatforgalmi, ezekkel kapcsolatban pedig állattenyésztési és egyéb gazdasági érdekek szempontjából hasznosaknak ós megbízhatóknak bizonyultak. Másrészt érvényre juttatja az újabbkori állatorvosi tudományos ismereteknek a fertőző állatbetegségek ellen való védekezésre, ezen betegségek korai felismerésére, gyógyítására és elfojtására irányuló azon gyakorlati vonatkozású megállapításait, amelyek egyfelől idegen államoknak ezekre alapított törvényes intézkedései végrehajtása, másfelől itthon lefolytatott kísérletek során a fentebb jelzett érdekek szempontjából üdvöseknek és törvényes intézkedések alapjául részünkről is elfogadhatóknak mutatkoztak. Az állategészségügy különböző ágazatait érintő rendelkezések a törvényjavaslat elkészítésénél követett általános irányelv szerint az esetek egyrészében magában a törvényjavaslatban nyernek részletes, azaz a végrehajtásra újabb intézkedés nélkül is alkalmas alakban szabályozást. Azokban az esetekben azonban, amelyekben emberi előrelátás szerint megdönthetetlen tudományos vagy tapasztalati úton megerősített gyakorlati megállapítások
