Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
387 . szám. 109 ily állandó természetű szabályok alkotására elegendő alapot nem szolgáltattak, vagy amelyekben a mindenkori gazdasági, ipari és kereskedelmi életviszonyok állandó, mindezen érdekek követelte időben meg nem változtatható rendszabályokat nem tűrnek, avagy végül, amelyekben a helyi vonatkozású tényezők lóvén döntő jellegűek, egységes, az egész országra joghatálylyal bíró szabályok nem is alkothatók, ettől az irányelvtől eltérni és a törvén}'javaslatban megállapított alapvető rendelkezések részleteinek e törvényjavaslat keretében való szabályozást * mellőzni kellett. Ennek megfelelőleg a jelen törvényjavaslat keretében gyakran találkozunk különböző fórumok részére adott felhatalmazással, hogy bizonyos, a törvényjavaslatban esetenként megjelölt állategészségügyet, a törvényjavaslatban lefektetett alapvető rendelkezések szellemében részletes módon rendeleti vagy szabályrendeleti úton szabályozhassanak. m A kilenc fejezetre osztott törvényjavaslat 1. fejezet, — az 1888. évi VIL törvénycikk ugyanezen fejezetével egyezőleg, de szabatosabban szövegezve — az állatállomány egészségi állapotának megvédése, javítása és főképen a fertőző állatbetegségek elfojtása körül a gyakorlati élet során felmerülő azokban az előre nem látott kérdésekben, amelyek e javaslatban szabályozva nincsenek, a földmívelésügyi miniszternek biztosít intézkedési jogot. Az 1888. évi VII. törvénycikk az állatoknak, állati nyersterményeknek és az állatbetegségek elhurcolására alkalmas ú. n. vészterjesztő tárgyaknak az országba való behozatalára vagy az országon való átvitelére vonatkozó szabályokat mai tudományos és gyakorlati ismereteinkkel alig támogatható szigorral és helyesnek nem bizonyult részletességgel annak figyelembevétele nélkül állapította meg, vájjon a behozatal, illetőleg az átvitel állategészségügyi tekintetben velünk szerződésben lévő, vagy ugyanezen tekintetben velünk szerződósben nem álló országból történik-e. Ez a körülmény módfelett megnehezítette a mindenkori kormánynak a más államokkal való állategészségügyi szerződések megkötése során érvényesíteni óhajtott azt a törekvését, hogy a hazai származású állatoknak, állati nyers ter meny éknek és vészterjesztő tárgyaknak kiviteli, illetőleg átviteli lehetőséget biztosítson az illető állam területére vagy területén át olyan időben is, amikor hazánk állategészségügyi viszonya valamely vonatkozásban a normálisnál esetleg kedvezőtlenebbé válik. Erre való tekintettel a javaslat II. fejezete az állatoknak, állati nyersterményeknek és vészterjesztő tárgyaknak nemzetközi forgalmát az állategészségügyi tekintetben velünk szerződésben álló ós az ugyanazon tekintetben velünk szerződésben nem lévő államokra nézve eltérően és pedig akként állapítja meg, hogy az előbbiekkel szemben azok a szabályok lesznek irányadók, amelyek a velük kötendő nemzetközi megállapodás keretében megállapíttatnak, az utóbbiakkal szemben viszont azok, amelyeket a földmívelésügyi miniszter esetről-esetre vagy általánosságban rendeleti úton megállapít. Mindkét csoportbeli állammal szemben azonban fel kellett állítani a hazai állatállomány megvédése céljából a nemzetközi megállapodások létesítésénél, illetőleg a földmívelésügyi miniszter èsetenkint való engedélyezésénél vagy általánosságban való szabályozásánál egyaránt kötelező és a más államokból behurcolható fertőző állatbetegségekkel szemben védelemre egyedül alkalmas, minden más állam állategészségügyi törvényében helyet foglaló azt a szabályt, mely szerint fertőző betegségben lévő vagy ilyen betegségre gyanús állatot az országba behozni, vagy azon átvinni tilos, ha pedig valamely más országban fertőző állatbetegség lépett fel, vagy ha valamely más