Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

80. szám. 75 akkor kitűzött. Az 1921 : XXIX. törvénycikk feladata ugyanis főleg az volt, hogy lehetővé tegye a közismert rendkívüli állapotok következtében felszaporodott hátralékok gyors feldolgozását, a jelen javaslat azonban ennél lényegesen messzebbmenő hivatást kíván teljesíteni, amennyiben az eljárási szabályok egyszerűsítésével is a takarékosság elvét van hivatva a lehető legkiterjedtebb mértékben érvényre juttatni. Ezeken a megfontolásokon épülnek fel a javaslat második részének az alábbiakban megvilágított részletei: Szervezeti rendelkezések (62—64. §.). A szervezeti rendelkezések annyiban mennek túl az 1921 :XXIX. törvénycikk hasonló rendelkezésein, hogy kiterjesztik azt a kört, amelyben a büntető bíráskodást az említett törvény alapján a kir. törvényszékeknél egyesbíróság gyakorolja. Az egyesbíróság hatáskörének kiszélesítésénél az volt az irányadó szempont, hogy egyesbíró elintézése alá kerüljenek mindazok a bűnügyek, amelyek sem tárgyuk politikai természeténél fogva, sem a kiszabható büntetés súlya miatt, sem a kiderítésre váró tényállás bonyolultsága vagy a megoldásra váró jogi kérdések eldöntésének különös nehézsége következtében nem teszik szükségessé azt, hogy az ügyben bírói tanács járjon el. Ezek nagyobbára tömegügyek. A javaslat rendszere szerint a kir. törvényszék tanácsa előtt csak a politikai jellegű, valamint a sajtó útján elkövetett bűncselekmények eseteiben kell megtartani a főtárgyalást, ezeken felül pedig csupán olyan bűncselekmények miatt, amelyek nem fordulnak elő tömegesen és ehhezképest nem kell attól tartani, hogy tanács elé utalásuk a munkateher kellő csökkentésének akadálya lehetne, végre olyan esetekben, amikor a jogi kérdések nehézsége indokolja a tanács elé utalást. Azt az elvi korlátot azonban, amelyet ilyen ügyek tekintetében az 1921: XXIX. törvénycikk felállított, nevezetesen, hogy egyesbíró ne ítélkezzék olyan ügyben, amelyre a törvény Öt évet meghaladó szabadságvesztés büntetést állapít meg, nézetem szerint a legmesszebbmenő pénzügyi takarékosság mellett is fenn kell tartani. Az eljárás egyszerűsítése a nyomozás és a vizsgálat szakában (65—67. §.). Az előkészítő eljárásban a gyorsaság fokozásának érdekében a javaslat az 1921:

XXIX. törvénycikken túlmenő rendelkezésekkel (65., 66.) kívánja biztosítani a kir. ügyészségnek azt a jogát, hogy mint a vád képviselője, a nyomozást irányítsa s e végből még szorosabbá teszi a kir. ügyészségnek és a rendőri hatóságoknak együttműködését. E mellett a javaslat az eljárás elhúzására gyakran felhasznált vizsgálati perszakot a lehető legszűkebb keretek közé szorítja (67. §.), amennyiben feltétlenül csak magánvádas ügyekben enged vizsgálatot, egyébként pedig csak a kir. törvényszék tanácsa elé tartozó ügyekben, de csak akkor, ha a kir. ügyészség indítványozza, vagy ha a bíróság akár a terhelt kérelmére, akár egyéb okból szükségesnek találja. Gondoskodik ezenfelül a javaslat arról is, hogy a Bp.-ban meghatározott s a tapasztalat szerint túlrövid határidők a gyakorlati követelményeknek megfelelő tartamban legyenek megállapítva (66. §.). 10*