Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

58 8.0. szám. után vonja, hogy a második bekezdésben a »felhívás« szó után »vagy izgatás« szavak tétessenek. Ehhez képest a Btk. 171. §-a második bekezdésének módosított szövegét is felvettem a javaslatba. A Btk. 171. §-ának ilyen értelmű módosítása kihat mindazokra a bűncselekményekre is, amelyek tényálladékában a Btk. 171. $-ára történik utalás. A javaslat 10. §-a a gyakorlatban érezhetővé vált hiányt pótol, amikor az izgatás bűntettére mellékbüntetésként a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is megállapítja. A magánosok elleni erőszak tekintetében (11. §.), A Btk.-nek a magánosok elleni erőszakra vonatkozó rendelkezései nem gondoskodnak kielégítően a munkaszabadság védelméről, mert a 177. §. második bekezdése csupán a munka megkezdésének vagy folytatásának megakadályozását célzó csoportosulást bünteti. A munkaszabadság érdekében hasonlóan kell azt is büntetni, aki akár a munkásnak, akár a munkaadónak elhatározását erőszakosan vagy veszélyesen fenyegető módon befolyásolni törekszik abban az irányban, hogy a munkát ne kezdje vagy kezdesse meg, vagy a megkezdett munkát hagyja vagy hagyassa abba. Erről a javaslat 11. §-a tartalmaz megfelelő rendelkezéseket Hangsúlyozni kívánom, hogy a 11. §. nem érinti azt a kérdést: milyen esetben jogos vagy jogtalan a munkások kizárása, illetőleg a munka tömeges megszüntetése, az úgynevezett sztrájk. A büntetőtörvények kiegészítésének keretébe nem tartozik ennek a kérdésnek eldöntése, hanem csak a munka szabadságát korlátozó erőszakos vagy veszélyesen fenyegető, tehát már HZ elkövetési módjuknál fogva önmagukban is jogtalan cselekmények megtorlásáról gondoskodás. A vallás és ennek szabad gyakorlata elleni bűncselekmények tekintetében (12 — 13. §.). Közismertek azok a sajnálatos események, amelyek égetően szükségessé teszik a vallásos érzés oltalmára hivatott büntető rendelkezések jelentékeny szigorítását. A Btk. megalkotásakor még nem látták előre, hogy az állam és a társadalom felforgatására törekvő irányzatok a vallásos érzületnek tervszerű propagandával megrendítését is célba veszik és azt sem, hogy a vallásos tisztelet tárgyainak pusztán léhaságból vagy durvaságból történt megsértése is mekkora felháborodást kelt és mennyire alkalmas a felekezeti béke megbontására. Ez okból a Btk. a vallásos érzést csak szűk körben çs a mai viszonyok közt nem kielégítő eréllyel oltalmazza. A Btk. 190. §-a vétségként csupán az Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által okozott közbotrányt bünteti, a vallásos tisztelet más tárgyának meggyalázása pedig a Btk. 191. §. értelmében csak akkor vétség, ha azt szertartás végzésére rendelt helyiségben vagy szertartás alkalmával követik el, míg más esetben csak a Kbtk. 51. S-ában meghatározott, igen enyhén büntetett kihágássá minősül. A javaslat anélkül, hogy az állam által bevett vagy elismert bármely hitfelekezetet megkülönböztetett bánásmódban részesítene vagy a lelkiismereti szabadságot a legtávolabbról is érintené, a vallás és ennek szabad gyakorlata ellen elkövetett bűncselek menye Is teljesebb és hatékonyabb megtorlását kívánja biztosítani. így a 12. §. a vallásos hitnek és a vallásos tisztelet tárgyának kigúnyolással, káromkodással vagy a vallásos érzületet sértő egyéb módon