Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
79. szám. 13 vetítő okiratokat jelölik. Az 1854. évi törvény az ilyen okiratok hatályos* ságát belajstromozáshoz kötötte; az 1866. évi törvény a lajstromfeljegyzésnek ötévenkinti megújítását rendelte. Az 1878. évi törvény az említett két törvényt hatályon kívül helyezve a Bilis of Sale fogalmát pontosabban meghatározta és alkalmazásának módját részletesen szabályozta. E törvény az 1882. évi novella módosításaival mai napig hatályban van. Az 1878. és 1882. évi törvények rendelkezései olyan Bilis of Sale-re vonatkoznak, amelyeket nem fizetésül, hanem fizetés teljesítésének biztosítására adtak, tehát az említett törvények rendelkezései nem terjednek ki áruutalványokra, hanem csak zálogjegyekre. Még pedig olyan zálogjegyekre, amelyek 30 fontnál nagyobb Összegről szólnak és amelyek a törvényben meghatározott dolgok lekötésére vonatkoznak. Zálogul leköthető általában minden ingó dolog (felszerelés, árucikk), továbbá az ingatlan tartozéka és függő termése -— amenynyiben ezeket az ingatlantól függetlenül zálogosítják el. Mind e tárgyak elzálogosításához szükséges, hogy a zálogjegy kiállítója azokat (ha más birlalatában is, de) felismerhetőleg saját birtokában (apparent possession) tartsa. Nem lehetnek zálogtárgyak az államnak vagy a bejegyzett társasvállalatoknak vagyonábani illetőségek, valamint az olyan mezőgazdasági készletek és termények sem, amelyek szerződés vagy közszokás szerint a zálogjegy kiállításakor nem mozdíthatók el a gazdaságból. A gyári felszerelésből nem zálogosíthatok el a beépített hajtóerőgépek (fixed motive-powers and fixed power machinery), a gyári kémények és csővezetékek. Más dologi joggal terhelt vagyont csak a korábbi dologi jogosult javára lehet zálogjegy útján zálogjoggal terhelni. A zálogjegy csak úgy érvényes, ha a törvényben előírt alakban állítják ki; a zálogtárgyakat a zálogjegy függelékében részletesen fel kell sorolni. A zálogjegyen legalább egy tanú aláírásával tanúsítani kell as zálogjegy kiállításának idejét s kibocsátójának lakását és foglalkozását. A zálogjegyet a megmagyarázás tanúsítása mellett bírói hitelesítéssel kell ellátni s aztán keltétől számított hét napon belül semmiség terhével be kell mutatni lajstromozásra. A lajstromozás Londonban a bíróságnál vezetett központi jegyzékben történik, a bejegyzésről három nap alatt értesíteni kell azt a vidéki jegyzékhivatalt is, amelynek hatósági területén a zálogtárgy van, illetőleg a zálogjegy kibocsátója lakik. A zálogjegyzék nyilvános, a bejegyzést hírlapilag is hirdetik. Ha egy tárgyról több zálogjegyet lajstromoztak, a zálogjog rangsorát a bejegyzés sorrendje határozza meg. A bejegyzett zálogjegy átruházását nem kell bejegyezni. A bejegyzést öt évenkint meg kell újítani. A zálogjeggyel biztosított követelés kiegyenlítése előtt a zálogtárgyat más helyre szállítani tilos. Ha a törvény szerint a zálogból kielégítésnek van helye, a zálogtárgyat lefoglalják, de ha az adós a foglalástól számított öt nap alatt a bíróság előtt kéri, hogy a bíróság a foglalást az ő fizetése ellenében vagy más okból szüntesse meg, a bíróság a zálogtárgy eladását felfüggesztheti vagy más megfelelő határozatot hozhat. Az 1878. évi törvény korlátozásaival a hitelezőket kívánták védeni az adósok visszaélései ellen, Az 1882. évi törvény további korlátozásaival viszont az adósokat akarták oltalmazni a hitelezői uzsora ellen. A túlságos korlátozás és formalizmus eredménye az lett, hogy a hitelszerzésnek ezt a módját csak végső szükségben és csak kevés foglalkozási körbe tartozó adós veszi igénybe (leginkább íöldbéiiők, vendégíogadósok, vendéglősök, cukrászok stb.). A túlságos nyilvánosság sokakat elriaszt az intézménytől, mert az adósság közhírrététele akadályozza a későbbi hitelszerzést. Ehhez járul, hogy Angliában az ing6
