Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról

14 79. szám. jelzálogkölcsönök szolgálatát nem szervezték meg, úgy hogy e kölcsönöket többnyire kisebb hitelezők nyújtják, akik kamat és költség fejében olykor a tőke 60%-át is felszámítják. Mindazáltal az ingó jelzálogjogot Angliában bevált intézménynek tartják, amely gazdasági válság idejében megszorult adósoknak rövid lejáratú hitel szerzésére jó szolgálatot tesz. A londoni központi lajstromba 1925. év íolyamán 12.000 drb., egyenkint legalább 30 fontról szóló ingó zálogjegyet vezettek be. Svájc. Egyes kantonokban már a XIX. század első felében szokás volt ingóságokat (tőként állatokat) átadás nélkül elzálogosítani (Fahrnis ver Schreibung). Az 1881. évi Obligationsrecht néven ismert törvény 210. cikke a kantonokra bízta, hogy állatoknak nyilvánkönyvi feljegyzéssel elzálogosítását szabályozzák. A svájci polgári törvénykönyv tervezete az ingójelzálogot az állatokon felül minden ingó üzemi felszerelésre, továbbá a hivatás gyakorlásához szükséges készletekre és áruraktárakra is ki akarta terjeszteni. Az 1915-ben életbelépett polgári törvénykönyv 885. §-a azonban csak állatokra engedett ingójelzálogjogot, míg a telek által ingatlan-tartozéknak minősített felszerelési tárgyakat pl. gépeket ós szállodai berendezést ingatlanok módjára, telekkönyvi bekebelezéssel engedte elzálogosítani. Az állatjelzálogjogra vonatkozó 885. cikk a kérdéses jognak részletes szabályozását országos rendeletnek tartotta fenn és az új intézmény általános meghatározásán felül csupán azt a lényeges rendelkezést tette, hogy az állatjelzálog csak a kantonok által felhatalmazandó pénzintézetek követeléseit biztosíthatja. Az állatjelzálogjog bevezetésével kapcsolatban a polgári törvénykönyv 715. cikke megtiltotta állatoknak eladását a tulajdon fenntartásával. A törvény felhatalmazása alapján az állatjelzálogjogot (Viehverpfändung, Vieverschreibung) előbb az 1911. április 25-iki, majd az ennek helyébe lépő 1917. október 30-iki szövetségtanácsi rendeletek szabályozták. A szabályozás lényege a következő. A kantonhatóságoktól kijelölt pénzintézetek követeléseinek biztosítására zálogjogot lehet szerezni állatokra, azok átadása nélkül, a zálogjognak zálogjegyzékbe való feljegyzése által. A zálogjogot az állat állandó tartózkodási helyén (kétség esetében a tulajdonos lakhelyén) vezetett jegyzékbe keli bejegyezni. A zálogjegyzéket megtekinthetik és bizonylatot kaphatnak róla mindazok, akik érdekeltségüket valószínűsítik. A bejegyzést mintaszerinti bejelentőlap alapján teljesítik. A bejelentőlapot a zálogadós és zálogtulajdonos mellett az állatfelügyelő is aláírja. A zálog felügyelő a bejelentőlap aláírása előtt köteles meggyőződni a zálogtárgy megléte és ismertető jelei felől, köteles a zálogtárgy becsértékét a bejelentőlapra rávezetni és a bejelentett adatok helyességét ellenőrizni. A zálogállatot pontos egyedi körülírással és a becsérték feltüntetésével kell a zálogkönyvbe bejegyezni; ha az állat biztosítva van, a biztosító nevét és lehetőleg a biztosítási összeget is be kell jegyezni. A bejegyzést minden év december 31-ig meg kell újítani, mert különben azt hivatalból tőrük. Az állat tartózkodási helyének változása esetében a bejegyzést az új tartózkodási hely zálog jegyzékébe kell átvezetni. Ha a zálogtárgyat más állattal helyettesítik, a változást be kell jegyezni. Ha a zálogjegyzóket nem a körzeti gazdasági hivatal vagy az állatfelügyelőség vezeti, a zálogkönyvet vezető hatóság a bejegyzésekről értesíti az illetékes gazdasági hivatalt ós állatfelügyelőséget is, amelyek az elzálogosított állatokról és tulajdonosaikról kimutatást vezetnek. Az állatfelügyelő az elzálogosított állatokról csak a záloghitelező beleegyezésével adhat ki egészségi bizonylatot (járlatot), az