Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

90 28. szám. így előfordulhat, hogy a természetben nyújtott szoláltatásoknak a biztosított részére annak betegsége idején is teljesített kiszolgáltatásával a táppénz rendes mértéke az említett természetbeni járandóságokkal együtt az átlagos napibér 60, illetve 75%-ánál nagyobb összeget képviselne. A biztosítottak érdekeinek megvédése végett azonban a javaslat megállapítja a mérsékelt táppénz alsó határát, amely szerint az a keresetképtelenség első két hetében a biztosított átlagos napibérónek 20%-ánál, harmadik és negyedik hetében 30%-ánál, a keresetképtelenség további szakán pedig 40°/o-ánál kevesebb nem lehet. A mérsékelt táppénzre vonatkozó rendelkezések 'kiterjednek a női családtag terhességi, gyermekágyi ós szoptatási segélyére is, ellenben a biztosított nők ilynemű segélyeire e rendelkezések nem vonatkoztathatók, minthogy ezek tekintetében irányadó az az elv, hogy keresetükben az anyaság következtében csorbát ne szenvedjenek. A 39. §-hos. A javaslat átveszi az 1907: XIX. t.-c. 55. §. második bekezdésének rendelkezését, azzal a módosítással, hogy az ily esetben járó táppénz mértékére a javaslatnak a minimális táppénzre vonatkozó rendelkezése irányadó. Egyébként azonban a javaslat az államkincstár megtérítési kötelezettségét nem fűzi a hatósági elkülönítés tényéhez ós feltételül csak a törvényes rendelkezés alapján történő elkülönítést állapítja meg. Netáni kétség eloszlatása végett a javaslat kifejezetten is utal az 1898: XXL t.-c. 8. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezésre, amely az államkincstárnak az illetőségi község ellen megtérítési igényt biztosít. A 40. §-hoz. A javaslat átveszi az 1907: XIX. t.-c. 55. §-a utolsó bekezdésében és 67. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést. A 41. §-hoz. A javaslat az 1907: XIX. t.-c. 53. §-ában a gyermekágyi segély tekintetében kifejezésre jutó elvet átveszi ós kiterjeszti a terhességi ós a szoptatási segélyre, amidőn megállapítja, hogy a segélyekre csak az a biztosított nő igényjogosult, aki igazolja, hogy a lebetegedést megelőző egy év alatt összesen legalább négy hónapon át betegség esetére biztosított volt. Ez a rendelkezés az 1907 : XIX. t.-c. idézett §-ának rendelkezésétől abban is eltér, hogy a várakozási időt három hónapról négy hónapra felemeli, még pedig azért, mert a terhességi segély létesítése következtében eme felemelés nélkül a várakozási idő a terhességi segély négy hetével tulajdonképen megrövidülne. A javaslat a szóban lévő rendelkezést kiegészíti a női családtagok anyasági biztosítási segélyeire vonatkozó megfelelő rendelkezéssel. Az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 7., 10. ós 11. §-ában foglalt rendelkezések alapján érvényben lévő jogszabályokat vesz át a javaslat, amidőn megállapítja a terhességi és a gyermekágyi segélyre való igényjogosultság tartamának összeszámítását abban az esetben, ha a terhességi segélyt négy hétnél hosszabb időre folyósították, ami a szülés napjának előzetes pontos megállapítása tekintetében fennálló bizonytalanság következtében szükséges a végett, hogy a számítás tévedése következtében az anyasági biztosítás segélyezésének egyenlősége megtartassék. Átveszi továbbá a javaslat azt a rendelkezést, amely szerint az a nő, aki terhességi vagy gyermekágyi segélyre igónyjogosultságának tartama alatt kereseti foglalkozást űz, a foglalkozás napjaira e segélyeket ne kaphassa. E segélyeknek rendeltetése ugyanis az, hogy a nő a szülést közvetlenül megelőző és követő időszakon át a kereseti munkától tartózkodjék, hogy ilyképen saját és szülötte egészségének megóvása lehetőleg biztosítva legyen. Az a nő tehát, aki a védelmi időszakon