Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 91 belül kereső munkát végez, a segélyezés célját maga hiusítja meg. Az érvényben lévő jogból átvett rendelkezése a javaslatnak az is, amely a terhességi és a gyermekágyi segély tartamára kizárja a táppénzt akkor is, ha a szülő nő betegség következtében keresetkóptelen. A táppénz és az említett anyasági segélyek ugyanis az elvesztett keresetet pótolják és így a segélyek halmozásának helye nem lehet akkor, ha az anyasági segély a kárpótlást már megadja. Ellenben a szoptatási segély, amely nem a kereset pótlását, hanem a.z anya táplálkozásának némi javításával az anyai szoptatás előmozdítását célozza, a táppénznek megfelelő esetben való egyidejű kiszolgáltatását nem zárja ki. A javaslat netáni kételyek eloszlatása céljából kimondja, hogy az a biztosított nő, aki a gyermekágyi segély időtartamán túl betegség miatt keresetképtelen, a gyermekágyi segély megszűnésének napjától számított alapszabályszerű időtartamon át jogosult a táppénzre. Ez a rendelkezés az anyákat megvédeni kívánja attól a hátránytól, hogy anyaságuk alapján járó segélyezésük következtében egyébkénti alap szabályszerű segélyezésükben jogcsorbítást szenvedjenek. Végül a szoptatási segély tekintetében a javaslat lehetővé teszi, hogy azok az anyák, akik orvosi igazolás szerint nem képesek szoptatni, maguk és csecsemőjük személyében eme vétlen ok következtében ne bűnhődjenek, amiért is a rendes szoptatási segély helyett megfelelő értékű csecsemőtápszert kapnak. A 42. §-ho0. A javaslat átveszi a 4790/1917. M. E. számú rendelet 15. §<ában kifejezésre jutó azt a gondolatot, hogy a készpónzsegélyekre mértékadó átlagos napibérnek a segélyezési jogcím bekövetkezését megelőző négy héten belül történt módosulása esetében a segélyt a megelőző átlagos napibér alapján kell fizetni. A javaslat azonban e rendelkezést, amely a segélyek mértékének visszaélésszerű emelése ellen kíván biztosítékot nyújtani, e helyes alapgondolatnak megfelelően csak arra az esetre szorítja, ha az átlagos napibór emelkedett és csak abban az esetben, ha keresetváltozás következtében történt az emelkedés. így a napibérosztályozásnak általános rendezés alapján történő megváltozása okából bekövetkezett átlagos napibéremelkedés esetében e §. a magasabb új átlagos napibér alkalmazását nem zárja ki. A 43. §-hoz. A javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 52. §-ában foglalt rendelkezések átvételével kizárja a táppénzsególyből azt a biztosítottat, aki betegségét szándékosan okozta és mindennemű segélyezésből azt a családtagot, aki a biztosítottnak betegségét vagy halálát szándékosan idézte elő. Ugyancsak átveszi a javaslat a táppénz, valamint a gyermekágyi és az ezzel egyenlő elbírálás alá eső terhességi segély tekintetében azoknak kizárását is, akik az orvos utasításának szándékosan nem tesznek eleget és ezzel gyógyulásukat késleltetik. Ezt kiegészíti a rendelkezés azoknak kizárásával, akik az orvos javaslata alapján előírt gyógy tényezőt jogos indok nélkül nem veszik igénybe és ezzel késleltetik gyógyulásukat. El kell ismerni ugyanis, hogy a segélyezettnek kötelessége a maga részéről megtenni mindazt, ami az orvosi tudomány állása szerint egészségének és munkaképességének.helyreállítása céljából szükséges és a munkásbiztosítás által adott keretben lehetséges. Kötelessége ez a segélyezettnek nemcsak Önmagával, de az összességgel szemben is, avégett, hogy egyfelől minél előbb rendelkezésére bocsáthassa munkaerejét a termelésnek, másfelől pedig, hogy a munkásbiztosítás költségeit lehetőleg csökkentse. Ennek a szabálynak csak a műtéti kényszer kizárása szab korlátot, mert ennek a kényszernek megállapítása az egyéni szabadságnak oly messzemenő megszorítása volna, amit az előbb megjelölt szempontok sem igazolhatnak. 12*