Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 89 dők használatát, amidőn ezt az egyébkén ti törvényes feltételek esetében is az intézettel szerződéses viszonyban levő gyógyfürdőhelyekre korlátozza. A fogászati segély tekintetében a javaslat átveszi az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 9. §-ának rendelkezését, mely szerint a biztosított és a családtag csak a műtéti és a konzerváló gyógykezelést igényelheti ós ezen felül a biztosított a rágóképesség helyreállítása céljából még műfogak és műfogsor kiszolgáltatását is, abban az esetben, ha az igény bejelentését közvetlenül megelőző két éven belül legalább egy éven át betegség esetére biztosított volt. A 38. §-ho$. A táppénz tekintetében közelebbi rendelkezést tesz a javaslat, amidőn meghatározza, hogy a betegségi biztosításban, mely esetben kell a keresetképtelenség fennállását elismerni. E meghatározásban a javaslat abból indul ki, hogy a betegség, mint átmeneti jellegű állapot, csak időleges keresetképességi zavart okozhat és így a biztosított nem kötelezhető arra, hogy pusztán betegsége okából rendes kereseti foglalkozását megváltoztassa és oly foglalkozásra térjen át, amelyben betegsége dacára is kereshet. A keresetképtelenség tehát a betegségi biztosításban mindenesetre fennáll, ha a biztosított betegsége vagy az ezzel okozott gyógykezeltetése következtében rendes kereseti foglalkozását nem folytathatja. A táppénzre vonatkozó külön rendelkezés az, amely a közszolgálati nyugdíjas biztosításra kötelezetteknek, továbbá a magánnyugdíjas önként biztosítottaknak, végül az önkéntes továbbfizetéssel egy éven túl biztosítottaknak táppénzigényét kizárja. Mindezekhez a biztosítási csoportokhoz tartozók ugyanis nem közvetlenül kereseti foglalkozásuk, hanem nyugellátásuk, illetve megelőző biztosítási kötelezettségük alapján vannak biztosítva és betegségük következtében nem szenvednek oly keresetháborítást, amely a biztosítás szempontjából figyelembe vehető volna. Biztosításuk ezekhez képest kizárólag gyógykezeltetésük célját szolgálja és ezekre való tekintettel keresetképtelenségük kérdése a betegségi biztosításban figyelembe nem vehető, ennek folytán pedig táppénzre sem lehetnek igényjogosultak. A javaslat fentartja az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 10. §-ának azt a rendelkezését, amely attól a biztosítottól, aki betegségének tartama alatt munkaadójától munkabérét teljes összegben megkapja, arra az időre a táppénzt megvonja. E rendelkezés, amely az 1907: XIX. t.-cikkel szemben újítást jelent, indokolt azért, mert az ily biztosított keresetében, keresetképtelensége dacára, kárt nem szenved s így az ily kárnak pótlására rendelt táppénznek ily esetben jogos alapja nincs. A munkakészség előmozdítása szempontjából is aggályos, hogy a munkavállaló a maga teljes Összegében élvezett munkabérén felül betegség címén a táppénz alakjában többletjárandóságban is részesüljön. A táppénzre vonatkozik a bányamunkások biztosítására vonatkozó 1.758/1922. M. E. számú rendelet 2. §-ából átvett, itt azonban már általánosított az a rendelkezés, amely szerint a munkásbiztosító intézetek alapszabályai elrendelhetik, hogy azok, akik a természetben nyújtott járandóságokat ingyen vagy kedvezményes árban betegségük tartamára is bizonyos időn át megkapják, a rendes táppénz helyett bizonyos időn át mérsékelt táppénzben részesüljenek, amely mérséklés mértékére és tartamára a természetbeni járandóságnál nyújtott kedvezmény mértókét ós tartamát kell irányadóul venni. Ez a rendelkezés ugyancsak abban a gondolatban leli indokát, hogy a jelenlegi bérezési rendszer következtében a természetben nyújtott szolgáltatások némely foglalkozási csoportnál a munkabérnek túlnyomó részét alkotják és Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 12