Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 81 ként továbbfizetéses biztosítás egész területére kiterjeszti. A biztosításnak önkéntes továbbfizetéssel való fenntartása ugyanis bizonyos messzemenő kedvezményt jelent, amennyiben a biztosításra kötelezett foglalkozásból kilépő munkavállalóknak megadja a biztosítás kedvezményét, illetve lehetőségét, a nélkül, hogy az Önkéntes biztosítás egyóbkénti jogszerű feltételeit (foglalkozási kör, egészségi állapot, korhatár, stb.) igazolniok kellene. Az önkéntes továbbfizetés gondolata egyáltalán csak abból a feltevésből származik, hogy a biztosításra kötelezett, foglalkozásából kilépve, nem tud minden esetben azonnal oly foglalkozási kört találni, amely rendes foglalkozási körének megfelel. Erre az átmeneti időszakra szükséges tehát, egyéb törvényes feltételek elengedésével, a biztosítás kedvezményét megadni azoknak, akik bizonyos hosszabb tartamú biztosítási kötelezettségükkel bizonyságot tesznek arról, hogy rendes életkörülményeikhez képest a biztosítási kötelezettség alá helyezett társadalmi osztályokhoz tartoznak. Ez az átmeneti idő azonban aránytalanul hosszú tartamban nem állapítható meg és fel kell tételezni, hogy az, aki a biztosításra kötelezett foglalkozásból való kilépése után egy éven át sem lép ismét biztosításra kötelezett foglalkozásba, ezzel végleg hivatást változtatott ós kilépett azok közül, akiknek javára a törvény a kötelező biztosítást létesítette. Mind a mellett gondolni kell azokra is, akik hosszú időn át teljesített munkájukkal végleg elhelyezkedtek a biztosításra kötelezett munkavállalók körében ós akiknek a munkából való kilépése a biztosítás kedvezményeinek elvesztésével sújtván őket, éppen előrehaladottabb korukban esnének el a betegségi biztosításnak mindama segélyeitől, amelyekre ilyenkor még inkább reáutaltak, mint fiatalabb években. Ezeknek helyesen figyelembe veendő érdekeit igyekszik a javaslat kielégíteni, amidőn legalább tíz évi biztosítási kötelezettség alapján jogot ad az önként továbbfizetéses biztosításnak egy éven túl, időbeli korlátozás nélkül való fenntartására. Az egy éven túl való önként továbbfizetéses biztosítás azonban csak a gyógykezelési segélyekre nyújt, ellenben táppénzre nem nyújt igényt (38. § ), ugyancsak abból a meggondolásból, hogy a szóban lévő rendelkezés nem a kereső, hanem munkabírásukban ós keresetképességükben már csorbát szenvedett egyéneket kívánja a közegészségügyi érdekből is mellőzhetlen gyógykezelési segélyhez juttatni. A javaslat az 1907 :XIX. t.-c. egyik hézagát pótolja, amidőn a 4.790/1917. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján megfelelő rendelkezést tartalmaz az önkéntes ós az önként továbbfizetéses biztosítás megszűnése esetében ily biztosítási jogviszonynak újbóli létesítéséről. Ezzel kapcsolatban azonban új rendelkezést is kellett felvenni azokra az önként biztosítottakra vonatkozólag, akiknek biztosítása az alapszabályszerű segély teljes igénybevétele következtében szűnt meg. Amidőn ugyanis a javaslat a segélyezési igényjogosultság kimerítésének a biztosítási jogviszony tekintetében megszüntető hatályt tulajdonít, a betegség következtében beállható rokkantsági túlterheléstől védi a betegségi biztosítást ; indokolt tehát ebből a szempontból, hogy önkéntes tagságát ily esetben újból csak az szerezhesse vissza; aki orvosi igazolás szerint egészséges ; nem volna azonban indokolt, ha az ily biztosított az időközben meghaladott korhatár következtében elesnék önkéntes biztosítási jogának újbóli megszerzésétől. Ezért a javaslat kimondja, hogy az az önként biztosított, akinek biztosítása az alapszabály szerű segély teljes igénybevétele következtében szűnik meg, újabb önkéntes biztosítást korhatárra való tekintet nélkül szerezhet. A kétszeres biztosítás kizárása végett a javaslat kimondja, hogv biztosításra kötelezettek önként nem biztosíthatók. Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 11
