Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 77 a nyugdíjasnak ezen a minőségén alapuló biztosítási kötelezettsége szüneteljen. Ezzel a kiegészítő rendelkezéssel megvédjük az orvosi kar jogos érdekeit is attól, hogy jókeresetű egyének a biztosítás révén mérsékeltebb díjazású orvosi szolgáltatást ne vehessenek igénybe pusztán azért, mert kereseti jövedelmük mellett közszolgálati alapon szerzett nyugdíjuk is van. Egyébként a nyugellátásban részesülő árvákat a javaslat csak abban az esetben helyezi biztosítási kötelezettség alá, ha az elhalt után, akinek jo'gán nyugellátásban részesülnek, nyugellátásban részesülő özvegy nincs. Abban az esetben ugyanis, ha az elhaltnak nyugellátásban részesülő özvegye maradt, az árvák az özvegy biztosítási kötelezettsége alapján mint családtagok megkapják a szükséges gyógykezelési segélyeket. A 7. és 8. §-hoz. A 7. és 8. §. állapítja meg a megelőző §-okban foglalt rendelkezések hatálya alól tett kivételeket. Ilyenek a lelkészek és a szerzetesrendek tagjai, akiknek egyházi jogállása más elemekkel közös biztosító intézménybe való besorozásukat általában akadályozhatja. Egyébként ezeknek biztosítása rendszerint felesleges is, mert a betegségük esetében való ellátásukról más úton történik gondoskodás. Ez alól kivétetnek azok a lelkészek, akiknek egyházi javadalma nincs és munkabér fejében tulajdonképeni lelkészi hivatásuk körén kívül eső szolgálatot teljesítenek. Ugyancsak ki kell emelni a kötelező biztosítás köréből a tényleges állományú katonákat és az ezekhez hasonló ama fegyveres testületek tényleges állományú tagjait, akiknek betegségi ellátásáról szintén más úton gondoskodnak. Általában igyekszik a javaslat kizárni a biztosítás köréből mindazokat, akiknek szolgálati jogviszonya nem jelenti megélhetésüknek legfőbb forrását. Mindazok, akik biztosítási kötelezettség alá eső vállalatban, üzemben vagy foglalkozásban csak mellékfoglalkozásképen dolgoznak, amely egyébkénti keresetük vagy jövedelmük mellett megélhetési keresetforrásnak nem tekinthető, biztosítási kötelezettség alá nem esnek. Példaképen említhető az az önálló mezőgazda, aki a fogyasztási szövetkezet könyvelési teendőit bizonyos tiszteletdíj fejében végzi. A javaslat kiemeli továbbá a biztosítási kötelezettség köréből azokat, akik mint segítő családtagok, munkabér nélkül vagy oly bér fejében dolgoznak, amely nem az ő megélhetési keresetforrásuk. Ezeknek munkájában ugyanis' a szolgálati viszony csak alárendelt szerepet játszik ós a kifejtett munka túlnyomórószben a családi kapcsolatból származó kötelességen vagy áldozatkészségen alapul. Ezen a tényen nem változtat az sem, ha viszont a vállalat vagy üzem tulajdonosának háztartásában mint családtagok ellátásban részesülnek. Nehogy azonban ez a rendelkezés a biztosításra utaltak jogos érdekeinek kijátszását eredményezhesse, a biztosítás kizárása szempontjából is csak azokat a legközelebbi hozzátartozókat lehet családtagoknak minősíteni, akik a családfő biztosítása esetében a szükséges gyógykezelési segélyekre igényjogosultak volnának és akiknek betegség esetében való segélyezéséről biztosítás hiányában a családfő tartozik gondoskodni. A 9. §-ho0. A javaslat a betegségi biztosítási kötelezettség kezdetének és megszűnésének időpontját az 1907: XIX. t.-c. 60. §-ának megfelelő módon állapítja meg. Egyszersmind törvényesen kívánja rendezni a betegségi biztosítási kötelezettség hatályának kérdését arra az esetre, ha a munka abbahagyása a munkaviszony megszüntetése nélkül, időlegesen történik. A javaslat az 1907:

XIX. t.-c, 65. §-ának megfelelőleg kizárja a többszörös biztosítást és e végett azoknak a biztosítási kötelezettségét, akik több