Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

78 28. szám. biztosításra kötelezett vállalatban vagy üzemben dolgoznak, kizárólag főfoglalkozásuk alapján állapítja meg. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban azonban az otthoni munkásokra vonatkozólag külön rendelkezés szükséges, figyelemmel arra, hogy ezek általában több munkaadónak szoktak dolgozni. A javaslat a szóban levő rendelkezést rendeleti útra hagyja. A 10. §-hoz. A javaslat 10. §-a átveszi a 4790/1917. M. E. számú rendelet 6. §-ában foglalt és jelenleg is érvényben lévő azt a rendelkezést, amely szerint a biztosítási kötelezettségre nem nyújt jogalapot az a tény, hogy valakit e kötelezettség fennállásának jogszerű feltételei hiányában biztosítottnak bejelentettek, vagy hogy az ő biztosítása fejében a járulékokat befizették. Ez a rendekezés következik abból az elvi álláspontból, amely szerint a biztosítási kötelezettség bizonyos szolgálati jogviszonyokhoz fűződő következmény, amelyet egyéb egyoldalú tények nem pótolhatnak. A 11. §-hoz. A 11. §. a betegségi önkéntes biztosítást általában ugyanazokra a foglalkozási körökre állapítja meg, amelyeket az 1907:

XIX. t.-c7. §-a a betegségi önkéntes biztosítás tekintetében megszab. A javaslat mel. lőzi az idézett §. a) pontjában felsorolt közszolgálati ós ezekhez hasonló egyéb alkalmazottakat, akiket a javaslat 1. §-a biztosítási kötelezettség alá helyez. Ugyanebből az okból mellőzi az idézett §. b) pontjában megjelölt házicselédeket, akik a javaslat 1. §-a szerint szintén biztosításra kötelezettek. Mellőzi továbbá a javaslat a biztosítottak családtagjait, akik a biztosítás alapján a szükséges segélyekre igényjogosultak lévén, biztosításukra szükség nincsen. Mellőzi a javaslat a mezőgazdasági munkásoknak ós cselédeknek, továbbá a javítóintézetekben elhelyezetteknek és a letartóztatási intézetek üzemeiben foglalkoztatott letartóztatottaknak önkéntes biztosítását is, mégpedig az előbbiekét azért, mert a mezőgazdasági népesség biztosításának rendezése az erre vonatkozólag készülő külön törvényjavaslat feladata, a javító nevelésben részesülők ós a letartóztatottak betegségi biztosítására pedig tárgyi szükség nincs, mert ezeknek gyógyellásásáról más úton történik gondoskodás. Végül mellőzi a javaslat a balesetbiztosításra kötelezett, de betegségi biztosításra nem kötelezett munkavállalók betegségi önkéntes biztosításának megállapításájt is, mert a biztosítási kötelezettség körét a javaslat a két biztosítási ágon egységesítvén, a szóban levő, az 1907 : XIX. t.-c. 7. §. első bekezdésének h) pontjában megjelölt csoport a valóságban megszűnt. Amidőn az előrebocsátottak szerint az önként biztosítottaknak az 1907: XIX. t.-c-ben megállapított köre bizonyos vonatkozásokban szűkült, viszont más tekintetben új csoportok lépnek az önkéntes biztosítás körébe, mindezek azonban olyanok, akiknek önkéntes biztosítási jogosultsága az 1907 : XIX. t.-c. hatálybalépése óta kibocsátott törvényerejű kormányrendeletek alapján jelenleg is fennáll. Ezek az új csoportok a következők: 1. A betegségi biztosítási kötelezettség alá eső vállalatoknak, üzemeknek és foglalkozásoknak azok a munkavállalói, akik a biztosítási kötelezettségből az erre irányadó bérhatár meghaladása következtében esnek ki. A 4790/1917. M. E. számú rendelet 2. §-ában meghatározott ez a csoport azonban csak abban az esetben veheti igénybe az önkéntes biztosítás jogát, ha munkabére az ebben a tekintetben megállapított határt nem haladja meg. A bérhatár megállapítását a 4790/1917. M. E. számú rendelet 2. §-a, illetve az e rendelkezés helyébe lépett további rendeleti szabályozás, legutóbb a 8888/1922. M. E. számú rendelet 4. §-a foglalja magában. 2. A munkásbiztosítás körében teljesítendő szolgálatra szerződéssel vállalkozó szülésznők önkéntes biztosítását a 8.888/1922. M. E. számú rendelet