Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
72 28. szám. betegségeket kimerítő felsorolással rendelet állapítsa meg. Csak az iparegészségügy tudományának teljes megvilágításában lehet ugyanis megállapítani, hogy egy-egy megbetegedési faj mely üzemi munkával áll közvetlen okozati összefüggésben. A kimerítő felsorolást tartalmazó rendelet fogja tehát agyakorlati esetben intézkedésre hivatott önkormányzati szerveket és közegeket, úgyszintén a munkásbiztosítási bíróságokat abban a tekintetben irányítani, hogy az eléjük került betegségi, illetve ebből származó keresetképtelenségi vagy keresetképességcsökkenési esetet a baleseti kártalanítás hatálya alá eső foglalkozási különleges betegségnek minősítsék-e vagy sem. Az előrebocsátottakban reámutattam a javaslat legfőbb elvi szempontjaira. Az egyes intézkedések közelebbi megokolását az egyes szakaszokhoz fű ött részletes indokolásban kívánom előterjeszteni. A javaslat a betegségi ós a baleseti kötelező biztosítást egész terjedelmében felölelő törvényes rendezést céloz, kivéve a mezőgazdasági népesség betegségi és baleseti biztosítását, amelyet tárcaszerű ügykör hiányában a javaslatba nem vonhattam be. Nem vonhattam be a gondozásomra bízott népesség rokkantsági és aggkori biztosítását sem, mert alapos megfontolás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennek a biztosítási ágnak megvalósítása bizonyos előkészítési munkálatot igényel, amelynek foganatosításával a betegségi és baleseti biztosításnak halaszthatatlanul sürgős rendezését elodázni nem szabad. Célszerű is, hogy a betegségi és a baleseti biztosításnak a gyakorlati tapasztalatok alapján helyesnek felismert átalakításával megteremtsük azt az építményt, amelynek erős szerkezetót a rokkantsági és aggkori biztosításnak kellő időben befogadására majdan kibővíthetjük. Mindaddig, amíg pénzünk értékének állandósulása be nem következik, az erős tartalékok képzésére utalt rokkantsági és aggkori biztosítás nélkülözné a biztos alapot. Meggyőzően bizonyítja ezt a németországi rokkantsági és aggkori biztosításnak sorsa, amelynek békés időben hatalmasan kifejlődött szervezetét is megingatta az utóbbi évek állandó viharzása, amelynek következtében ma már a rokkantjáradékosokról, mint a legszerencsétlenebb társadalmi rétegről, a közsegélyezéssel határos állami és községi támogatás útján kell gondoskodni. Új intézmény ezt a próbát nem állhatja. Midőn azonban a rokkantsági és aggkori biztosításnak megvalósítását remélhetőleg belátható időben bekövetkező kedvezőbb megoldási lehetőségig el kell halasztani, haladéktalan megoldás feladataként hárul reánk a bányamunkások nyugbérbiztosításának rendezése. Ez a biztosítás ugyanis több mint félszázad óta a bányámunkásságnak törvényes joga, amelynek azonban, ha a. múltban megoldása nem volt kielégítő, ma már gyakorlati végrehajtása a jognak úgyszólván megcsúfolását jelenti. Eltekintve attól, hogy az ellátási összegek alamizsnaszámba menő értéknek is alig felelnek meg, az igény teljesen elvesz, ha a munkás szolgálati helyét változtatja. Ebben a kérdésben halaszthatatlanul rendet kell teremteni és a kormány ebben a tekintetben a javaslatba felvett utasítás hatálya alatt köteles lesz a bányamunkások szabad költözködési és munkahely választási jogának csorbítása nélkül, megfelelő nyugbérek megvalósítását rendeleti úton biztosítani. E helyütt mutatok rá arra, hogy a javaslat az előbb említetten kívül több más kérdés közelebbi rendezését is részint rendeleti útra hagyta, részint pedig az alapszabályoknak tartja fenn. Gyakorlati szempontból célszerűbbnek látszott a biztosítás elintézésére vonatkozó eljárási szabályoknak megállapítását rendeleti útra hagyni, mert tapasztalat szerint az ily szabályok módosításának szüksége gj^akrabban merül fel és a siker érdekében alkalmasabb
