Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 71 tot is, amely szerint a két biztosítási ág köre csaknem teljesen azonos. Nem hagyható ugyanis figyelmen kivül, hogy bizonyos baleseti veszély minden foglalkozás gyakorlásában fennáll és így indokolt, hogy á betegség esetére biztosítottak egyszersmind baleset esetére is biztosíttassanak. Ezt a rendezés a termelést aránylag kevés költséggel terheli, mert a biztosításnak amúgy is meglévő szervezetéhez a kevésbbé veszélyes üzemek kisebb veszélyességi fokuknak megfelelő kevesebb költséggel tartoznak hozzájárulni. A balesetbiztosításban elvi horderejű reformot létesít a javaslat, amidőn lehetőséget nyújt arra, hogy az úgynevezett hivatási vagy foglalkozási betegségek alapján is kártalanítás adassék. A balesetbiztosításnak állandóan érzett fogyatkozása ugyanis, ha a kártérítést csak olyan keresetképtelenség vagy keresetképességcsökkenés esetében adja, amely valamely üzemi balesetnek, vagyis hirtelen végbement eseménynek okozata. Az általános jogérzet nem nyugod hátik bele abba a megoldásba, amely mellőzve a kártalanításra irányadó döntő szempontokat, kénytelen a felmerült kérdést melléktekintet alapján elintézni. Ilyen melléktekintet pedig az, ha a kártalanítást ahhoz képest adjuk, vagy nem adjuk, hogy a keresetkóptelenséget vagy keresetképességcsökkenést előidéző ok pillanatnyi vagy aránylag hosszabb lefolyású volt-e. A lényeg ugyanis mindig az, hogy a munkavállaló az üzemmel járó veszély következtében keresetképességében csorbulást szenved, amely csorbulásból származó kárát az üzemet fenntartó munkaadó, illetve az ennek kockázatát átvállaló biztosító intézet megtéríteni tartozik. Gyakorlati esetben olykor nem is lehetséges biztos határvonalat megállapítani abban, hogy a károsító eset hirtelen vagy aránylag tartósabb lefolyású volt-e. Az igazságos megoldás érdekében szükséges tehát, hogy mesterkélt határvonalak mellőzésével, az üzem tárgyi felelősségéhez fűződő biztosítási kártalanítás kötelezettségét e tárgyi felelősség alapzatának egész szélességében felépítsük ós a kártalanítást az üzemi foglalkozással okozott betegségek keresetkópességcsorbító következményeire is kiterjesszük. Eme kiterjesztésnél azonban más oldalról kellő óvatossággal körül kell határolni a kártérítési kötelezettséget, nehogy a balesetbiztosításra a rokkantsági biztosítás terheit hárítsuk át. Szükséges tehát a védekezés abban az irányban,, hogy a testi erő normális elhasználásából, a természettől gyengébb szervezet, vagy a hosszabb életkor következtében beállott erőhanyaflásból származó keresetképessógcsökkenés kárpótlása a maga jogos területén, a rokkantsági és aggkori biztosítás feladatkörében meghagyassék. A balesetbiztosításban kizárólag azoknak a betegségeknek következményeiről lehet szó, amelyek az üzemi munkával okozati szoros kapcsolatban lépnek fel és amelyeknek kiváltó oka kizárólag az üzemi munka, bár hatékonyságuknak kisebb-nagyobb súlya a biztosított munkavállaló kisebb-nagyobb fogékonyságához képest érvényesül. A felhozott szempontokra tekintettel nem látnám helytállónak azt az ellenvetést, amely az itt szóban lévő, úgynevezett foglalkozási betegségekből származó keresetképességcsökkenés kártalanítását a rokkantsági biztosítás körébe kívánná utalni és amely felfogás ezek kártalanításához szintúgy, mint a rokkantsági biztosításban, az állam megfelelő hozzájárulását követeli. Az elorebocsátottakból kitűnik ugyanis, hogy itt üzemi kockázatról van szó, amely kizárólag az egyes munkaadókat, illetve a biztosítási kölcsönösség alapján azoknak összességét terheli. A gyakorlatban felmerülő nehézségek eloszlatása és különösen a rokkantsági biztosításból származó átszivárgás megakadályozása végett azonban minden esetre szükségesnek tartom, hogy a balesetbiztosítási kártalanításban figyelembe vehető foglalkozási különleges