Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 67 ama kezdettői fogva tagadhatlanul érvényesült előnye, hogy szervezeti egységben a két biztosítási ág feltétlenül szükséges kölcsönhatása sokkal könynyebben és biztosabban valósulhat meg, mint szervezeti különválasztás esetében. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a balesetbiztosítás helyi teendőinek ellátása céljából megfelelő közegekre különválasztás esetében is elkerülhetlen szükség volna. Ilyenekül pedig különválasztás esetében is a kerületi pénztárakat kellene felhasználni, vagyis végeredményben a két biztosítási ág ismét szervezetileg találkoznék, még pedig akként, hogy ebben az esetben a balesetbiztosítási ügy intézése kétségtelenül sokkal lanyhább és eredménytelenebb volna, a mellett pedig szükségképen több ügyviteli költséget is okozna, mint amennyibe ez a szervezeti egység keretében sokkal intenzívebben érvényesíthető irányítás és Összefogás mellett kerül. Végre, ha volt is a szervezeti különválasztás jogosultságának némi látszata akkor, amidőn a két biztosítási ág egymástól jelentékenyen elütő köröket foglalt magában, ez a jogosultság is megszűnt most már, amidőn a két biztosítási ág az időközben kiadott rendeletek alapján csaknem teljesen azonos körökre terjed ki, amely irányzat egyébként a javaslat rendelkezéseiben is érvényesül. A felhozottakkal szemben nem lehet a külföldi példákra sem sikerrel hivatkozni. Különösen nem helytálló a németországi szervezetre hivatkozás, ahol a betegségi és a balesetbiztosítási ágakat egymástól teljesen különálló intézmények gyakorolják. Németországban ez a jogállapot más megkezdési iránynak az eredménye és amily nehezen tudják Németországban az elméleti meggondolások alapján mindinkább helyesnek felismert egységesítést a fejlődési eredménnyel szemben megvalósítani, épp úgy nem szabad nekünk sem ellenkező irányban fejlődött biztosítási szervezetünket kipróbálatlan, elvi okokból is helytelen és a külföldi példával sem támogatható indokolás alapján lebontani. Németországban ugyanis a biztosítás körébe vont népesség sűrűsége a balesetbiztosításnak elkülönített szervezetben is gazdaságos működésére ad módot, amíg ezzel szemben nálunk a biztosított népesség jelentékenyen kisebb sűrűsége, a nagy területi megoszlás, a helyes kezelés és ellenőrzés szempontjából aránylag nagyobb és így költségesebb adminisztratív berendezkedést igényelne. Egyébként a német példával kapcsolatban említésre érdemes, hogy Németországban az egyes biztosítási ágak központosítása és különböző biztosítási ágaknak intézményes Összefoglalása mindinkább érvényesül, amit meggyőzően bizonyítanak a német kormánynak a birodalmi gyűlés elé terjesztett törvényjavaslatai a bányamunkások biztosításáról, úgyszintén a munkanélküliségi biztosításról. Legvégül pedig súlyt helyezek annak a megállapítására, hogy a biztosítottakkal szemben méltánytalannak és szociális szempontból egyenesen visszafejlesztésnek látnám, hâ a balesetbiztosítás, amelyben eddig a biztosítottak is részt vettek, az ő közvetlen befolyásuk alól kivétetnék. Minden esetre szem előtt kell tartani ugyanis, hogy a baleseti kötelező biztosítás a munkaadókat a magánjogi tárgyi felelősség következményeivel szemben mentesíti ós ha ehhez képest elvi szempontból indokolt volna is, hogy a balesetbiztosítás összes költségeit a munkaadók viseljék, ezzel szemben mégis a valóság az, hogy a balesetet követő tíz héten át a segélyezés költségeit a betegségi biztosítási ág, vagyis a munkaadókkal paritásosán a munkásság is viseli. Jogos tehát, hogy a balesetbiztosításban, amelyben a biztosítottak testi épségükkel és egészségükkel is érdekeltek, paritásos befolyásuk a szükséges biztosítékokkal érvényesüljön. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a javaslat konstruktív alapelveken 9*