Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
66 â8. szám. következnék, hogy ily szövetség létesítésével a központosítás hátrányait megtartanók, annak minden előnye nélkül., Az előrebocsátottakhoz képest a betegségi biztosítás központosított szervezetének fenntartására határoztam el magam és a jelenlegi törvény tol csak abban tértem el, hogy a központnak és helyi szerveinek kölcsönös viszonyát jogilag szabatosítsam, amidőn az 1907 : XIX. törvénycikk rendelkezéseiből származó kontroverziok elkerülése végett a jogok ós kötelezettségek alanyává az Országos Intézetet teszem, amelynek számlájára folytatják gazdálkodásukat összes helyi szervei és amelynek önkormányzata érvényesül a helyi szervek körében elintézést nyerő önkormányzati ügyek vitelére hivatott szervekben is. A központosított szervezet fenntartása mellett ugyancsak fenntartani kívánom annak a gondolatnak megvalósítását is, hogy a helyi pénztárak a közvetlenül saját tagjaik javára is elérhető megtakarítások által helyes gazdálkodásra serkentessenek, úgyszintén fenntartani kívánom azt is, hogy a biztosítás üzleti érdekeinek előmozdítása végett az érdemes tisztviselők a feleslegekből jutalomban részesüljenek. A központosított szervezetet azonban át kellett törni olyan érdekeltségi körökre vonatkozólag, amelyek különleges viszonyaik következtében külön pénztáraikban célszerűbben szervezhetők meg. Ilyenek a közszolgálati alkalmazottak, akiknek szolgálati viszonya és segélyezési szüksége az egyéb biztosítottakétól több irányban eltér; ilyenek továbbá a közlekedési intézmények (posta, vasutak, hajózási vállalatok) alkalmazottjai, akiknél fontos szolgálati érdekek fűződnek betegségi biztosításuk különállásához; végül külön szervezetben kellett meghagyni az eddig is külön szervezetben fennállott dohánygyári betegsególyző pénztárakat, a bányatárspénztárakat és a Budapesti Kereskedelmi Betegsegélyző Pénztárt. Ugyancsak fenntartottam a betegségi és a baleseti biztosításnak szervezeti egységét is. Ebben a tekintetben nem csatlakozhattam azoknak az álláspont] ához, akik a két biztosítási ágnak szervezeti különválasztását óhajtják. A különválasztás mellett ugyanis talán egyedül figyelembe vehető szempont az, hogy a balesetbiztosítás terheit kizárólag a munkaadók viselik és így annak fenntartásáért és működéséért szintén kizárólag az ő felelősségüket kell megállapítani, amit ők abban az esetben, ha a balesetbiztosítás intézése kizárólag reájuk bízatnék, gazdagságosabban, az üzletszerűség elveinek fokozottabb alkalmazásával tudnának megvalósítani. Bármily tetszetős azonban az előbb említett szempont, nem határozhattam el magam arra, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak mindkét biztosítási ágra berendezett szervezetét megbontsam és a balesetbiztosítást elkülönítsem. A különválasztás esetében ugyanis éppen a munkaadók felelősségének és az üzletszerűség elvének szempontjából, a munkaadóknak kellene átengedni a tisztviselők alkalmazását és általában az egész ügyvitelt is. Már pedig visszás helyzet keletkeznék, ha a betegségi biztosítást állami tisztviselők, a balesetbiztosítást pedig a munkaadók által alkalmazott magántisztviselők kezelnék. Ha igaz is, hogy a múltban a munkaadók érzékenységét jogosan válthatta ki az, hogy az ő terhükre a biztosítottak túlnyomó befolyásával működő önkormányzat és a biztosítottaktól sokkal inkább függő tisztviselői kar intézte a balesetbiztosítást, ezek a hátrányok jövőre már megszűnnek, az önkormányzat szervezetében létesített módosítások és a pártatlan állami tisztviselői kar felállítása következtében. E hátrányok kiküszöbölése mellett pedig változatlanul fennáll továbbra is a két biztosítási ág szervezeti egységének
