Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
64 28. szám vált, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár a törvényhozás várakozásának megfelelő és közös intézmények létesítésére hivatott erőforrás helyett helyi szerveinek deficitjét gyűjtő medencéje lett. Az utóbbi évek azonban teljesen változott helyzetet teremtettek. így az Országos Munkásbiztösító Pénztár helyi szervei: az 1918. évben kereken 1,600.000 K kezelési hiánnyal szemben 2,600.000 K felesleget az 1919. , „ 137.000 K „ „ „ 15,000.000 K az 1920. „ „ 10.000 K „ 48,000.000 K az 1921. „ minden kezelési hiány nélkül ....... 70,000.000 K értek el Megállapítható tehát, hogy a betegségi biztosítás pénzügyi eredményei a múlthoz képest kielégítő fejlődési irányzatot tüntetnek fel és amíg a kezelési hiány egyre csökkent és végül az összes pénztáraknál el is tűnt, addig az évi feleslegek évről-évre jelentékeny arányban gyarapodtak és ma már a betegségi biztosítás központi intézményének deficitgyüjtő telepként megjelölése merőben idejét multa. Ha vizsgáljuk, hogy mi okozta a korábbi évek meddőségével szemben a kedvező változást, ezt két körülményben lehet megtalálni. Az egyik a betegségi biztosítási járulékkulcsnak 1918. évi január hó 1-től kezdve 4%-ra, majd 1919. évi december hó 1-től kezdve 6%-ra történt felemelése. Kétségtelen ugyanis, hogy a megelőző időben érvényben volt 3%-os járulékkulccsal a betegségi biztosítás nem volt, de nem is lehetett abban a helyzetben, hogy a törvényben biztosított minimális segélyeket is a biztosítottakkal szemben gyakorolt méltányos eljárás esetében nemcsak hogy fedezni tudja, de ezenfelül még feleslegeket is tudjon megtakarítani. Az 1907 : XIX. törvénycikkben minimálisan megszabott segélyek (gyógyfürdők, gyógyászati segédeszközök értókkorlátozás nélkül, családtagok ellátása stb.) oly messzemenők, hogy ezeknek fedezése mellett 3%-os járulékkulccsal az érdekeltség számottevő feleslegekre csak túlzott optimizmussal gondolhatott és e várakozást követő csalódás a helyes számítás hiányának bűnhődése volt. A járulékbevétel megfelelő emelésére hivatkozás mellett azonban helyénvalónak látom azt a feltevést is, hogy a feleslegek gyarapodásában az önkormányzati működés szünetelésének szintén bizonyos része van. A jelenlegi munkásbiztosítási önkormányzat bonyolultságában ugyanis a központi önkormányzat mellett párhuzamosan működő helyi önkormányzatok bizonyos széthúzó erőt visznek a munkásbiztosítás működésébe. Amióta azonban az egész vonalon felfüggesztett önkormányzat jogaiba a népjóléti és munkaügyi miniszter lépett, neki módjában van az egységes vezetéssel és irányítással a munkásbiztosításba és jelesül a tisztviselői karba oly szellemet bevinni, amely a szűkös helyi érdekeket mindenek fölé helyező korábbi irányzattal szemben az egyetemes, országos közérdeket inkább fogadja el zsinórmértékül és a tagok kielégítő ellátása mellett megtakarításaival az országos összesség javára szolgáló feleslegek gyarapításához igyekszik hozzájárulni. Ennek köszönhetők a jelentékeny feleslegek és ennek köszönhető, hogy a munkásbiztosítás ma már, mintegy 45 millió korona beruházása után, a pestújhelyi munkáskorházban oly intézményt létesített, amely a biztosítottak összessége érdekében mintaszerű működést fejt ki. A közös célra végzett erőkifejtés eredménye a balatonkenesei fürdőtelepnek mintegy 20 millió koronáért való megszerzése is, a gyógyfürdőre és szanatóriumi ellátásra szoruló biztosítottaknak helyi illetőségtől nem függő gyógy fürdőzte tóse és szanatóriumi elhelyezése stb.
