Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-45. Törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról

45, szám. 215 kívánta ösztöndíjakhoz juttatni. Továbbá az a törvényjavaslat nemcsak ösztöndíjak adományozását, hanem más közművelődési és egészségügyi célokat is tűzött ki maga elé. Ezzel szemben ez a törvényjavaslatom csak a közszolgálati alkalmazottak gyermekeiről kíván gondoskodni s ezekről is csupán ösztöndíjak útján. Midőn ekként e törvényjavaslatom csak a közszolgálati alkalmazottak gyermekeit kívánja ösztöndíjakban részesíteni, ez nem azt jelenti, mintha gondoskodásomat a középosztály többi rétegeiről levenném. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a nemzet mivel tartozik a kisvagyonú és vagyontalan elemeknek, hogy anyagi boldogulásukat, különösen gyermekeik felnevelését tőle telhetőleg előmozdítani köteles. Róluk már is történt bizonyos gondoskodás, mely azonban csak a kezdet s melyet még messzebbmenő intézkedések fognak követni. Midőn azonban a nemzet nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy a segélyre szorulókról egyszerre kiadósabban gondoskodjék, a helyes törvényhozási politika azt kívánja, hogy a segélyre szorultak köréből kiválasszuk azokat, akik leginkább szorulnak a támogatásra s elsősorban ezeknek nyúljunk hóna alá. Már pedig senkinek nem lehet kétsége a felől, hogy azok közt, akiket a sors mostoha keze lesújtott, a közalkalmazottak a szomorú sorrendben az első helyen állanak. Ha tehát nem áll módunkban a háború összes hajótöröttjein egyszerre nagyobb mértékben segíteni, elsősorban a legjobban sújtott rétegen, a közalkalmazottak osztályán kell segítenünk. Ez az oka annak, hogy ez a törvényjavaslatom csak a közalkalmazottak gyermekeire gondol. Az az eszköz, amellyel a jelen törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottakon segíteni óhajt, a gyermekeiknek nyújtandó tanulmányi ösztöndíj. Számos érintkezésem a közszolgálati alkalmazottak legkülönbözőbb rétegeivel úgy a fővárosban, mint a vidéken arról győzött meg, hogy ennek az osztálynak valamennyi közt legsúlyosabb gondja gyermekeinek felnevelése, különösen a magasabb kiképzést célzó tanulmányokban való részesítése. Amennyire az ország anyagi ereje engedi, elsősorban ezt a gondját kell levenni vállairól. Ezt célozza ez a törvényjavaslat. Érintkezésem a közszolgálati alkalmazottakkal arról is meggyőzött, hogy gyermekfelnevelési gondjuk annál súlyosabb, a gyermekeknek minél magasabb fokú kiképzéséről van szó, mert annál nagyobb s így reájuk nézve annál kevésbbé elviselhető a gyermekek felnevelésével járó költség. Törvényjavaslatom ezt a mozzanatot is megragadja, amennyiben elvképen kimondja, hogy az ezen javaslat értelmében adományozható ösztöndíjban egyéb feltételek mellett csak oly tanulók részesíthetők, akik a középiskolák VII. osztályába feljutottak. E törvényjavaslat értelmében adományozható ösztöndíj általános tanulmányi ösztöndíj, amelyet az ösztöndíjas tanuló nemcsak középiskolai tanulmányai, hanem az egyetemi tanulmányok ideje alatt, sőt esetleg bizonyos ideig' azon túl is élvezhetne. Minthogy azonban az ország eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy jövendő intelligenciájában a hivatás és életpályaválasztás az ország érdekeinek megfelelően történjék, e törvényjavaslat által gondoskodni kellett arról is, hogy az ország ez a fontos érdeke kellőképen megóvassék. E tekintetben a törvényjavaslat a következő megfontolásból indult ki. A nemzet fenmaradása és jövő nagy céljai szempontjából minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy az ország számára valóban művelt, kötelességtudó és hazafias osztályt neveljünk. Ennek a középosztálynak felnevelése pedig legnagyobb részt a középiskolai tanárok kezébe van letéve. Szükséges tehát, hogy legyen oly középiskolai tanári karunk, mely ennek a feladatnak teljes mértékben meg tud felelni. A viszonyok e tekintetben