Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-45. Törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról
216 45. szám. ma éppen nem kedvezők. A középiskolai tanárok nagy része, hogy magának tűrhető megélhetést biztosítson, mellékfoglalkozások után kénytelen nézni, ami legtöbbször hivatásos foglalkozásának rovására esik. Ezenfelül pedig mindinkább gyérül azok száma, akik a középiskolai tanárságot választják élethivatásuknak. Ezeken a bajokon megfelelő intézkedésekkel sürgősen kell segíteni. Egyik a középiskolai tanárok anyagi helyzetének javítása. Ez más intézkedésekkel kapcsolatban teendő meg, róla ezen törvényjavaslat keretében nem lehet rendelkezéseket felvenni. A másik : előmozdítani azt, hogy megfelelő számban legyenek olyanok, akik a középiskolai tanári pályát választják hivatásukul. Ezt legsikeresebben csak tanulmányi ösztöndíjak adományozása által lehet elérni s ezt a célt szolgálja éppen ez a töryényjavaslatom. E cél elérésére a törvényjavaslat egyik vezető szempontja, hogy habár az általa i endszeresíteni kívánt ösztöndíjak általános tanulmányi ösztöndíjak, azok most eleinte leginkább olyanok tanulmányi céljaira szolgáljanak, akik a középiskolai tanári pályát választják hivatásukul. Az ösztöndíj adományozásában kezdetben ezekre különös tekintettel leszünk. A javaslat azonban azt a gondolatot, hogy középiskolai tanári pályára készülők különös figyelemben részesüljenek, nem akarja mereven alkalmaztatni. Törvényjavaslatom további vezető szempontja, hogy az ösztöndíjak adományozására hivatott tényezők hivatalból tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ösztöndíjak adományozása céljából. Ezzel nem akarja kizárni az önkéntes jelentkezést sem. Mindazáltal egészen távol akarom tartani azt a, felfogást, mintha csak-azok volnának részesíthetők az ösztöndíjban, akikannak elnyeréséért pályáznak. Ellenkezőleg, azt óhajtom, hogy az adományozásra vagy ez iránt előterjesztés tételére * hivatott tényezők tekintsék egyik legnemesebb hivatali feladatuknak a saját kezdeményezésükből kiválasztani azokat, akik vagyoni viszonyaiknál, erkölcsi magaviseletüknél, szellemi képességeiknél és tanulmányaikban tett előmenetelüknél fogva az ösztöndíjra legméltóbbak. Ezzel kapcsolatos a törvényjavaslat az az alapelve is, hogy az adományozásra, illetve eziránt előterjesztés tételére hivatott tényezők hivatalból ügyeljenek fel arra, hogy az adományozott ösztöndíjak rendeltetésüktől el ne vonassanak, hogy az azt élvezők tanusítanak-e megfelelő erkölcsi magaviseletet s tanulmányaikban tesznek-e kellő előmenetelt. Az ország nehezen nélkülözhető filléreit fordítja erre a nemes célra, kell tehát minden biztosítékot szereznünk, hogy az erre a célra rendelt vagyon céljától el ne vonassék és a cél érdekében sikeresen használtassák fel. Ezeket általánosságban a törvényjavaslat vezérlő elvei gyanánt előre bocsátva, most áttérhetek az egyes rendelkezések indító okainak kifejtésére. Az I. fejezet 1—7. §. az ösztöndíj célját, feltételeit és időtartamát határozza meg. Az 1. §. az ösztöndíj forrását jelöli meg. Az ország állandóan kíván áldozni erre a nagy célra. Az ösztöndíjban csak közszolgálati alkalmazottak gyermekei részesíthetők. Félreértések elkerülése végett pontosan meg kellett határozni, hogy e törvény szempontjából, kik tekintendők közszolgálati alkalmazottaknak. A 2. §. az adományozható ösztöndíjaknak csak két végső határát : a leg- * alsóbbat, 400 pengő és.a legmagasabbat, 1000 pengő, határozza meg. Minden egyéb részletet kormányzati útra kell bízni, igy azt is, hogy milyen módon és mértékben lehet helye az ösztöndíj fokozatos emelésének. A3. §. a gyermekben megkívánható általános feltóteleket szabja meg. Ezek
