Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-44. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról

44. szám. 203 vénnyel megrögzítsük. A második intézmény még fogalmilag is csak kialakulóban van s így egyelőre csak azt javaslom, hogy az Országos Ösztöndíjtanács létesítésével rakjunk fel újabb követ felépítéséhez. A tervszerű művészeti és tudománypolitikával bíró államok régtől fogva szükségét érezték annak, hogy külföldre küldött ösztöndíjasaik az idegenben szakszerű irányítás és ellenőrző felügyelet alatt álljanak. Az ösztöndíjasok nagyobbik része éppen az ifjúkornak abban a szakában megy külföldre, amidőn a nagyvárosok kísértésével szemben különösen fogékony a lélek s így a tehetséges, de gyengébb jellemű ifjak nem egyszer vonatnak el tanulmányaiktól. De túl az ellenőrző felügyeleten, rendkívül fontos, hogy az idegenbe kiérő ösztöndíjas ne álljon elhagyottan és tanácstalanul, hanem legyen ott a magyar intézet elöljáróságának személyében olyan férfiú, aki az illető ország főiskolai rendszerét ismeri, ki tudja jelölni azokat a legkiválóbb tanárokat, kik az egyes szakmákban rendelkezésre állnak és személyes Összeköttetései révén be is tudja az ösztöndíjast ajánlani az egyes szemináriumokba, laboratóriumokba, klinikákra, könyvtárakba, levéltárakba, múzeumokba stb. Szükség van továbbá házi-könyvtárra, hol az ifjú megtalálja mindama segédkönyveket (szótárakat, lexikonokat, kézikönyveket), melyeket minden egyes ösztöndíjas magával külön-külön ki nem vihet, melyre azonban tanulmányainak az idegenben való sikeres folytatásához szüksége van. Ilyen intézetek a külföldön már régen működnek. Athénben a franciák 1846-ban, az angolok 1886-ban, Rómában a németek 1829-ben, az osztrákok 1881-ben, a franciák 1873-ban, az angolok 1901-ben, a románok 1921 ben alapítottak művészettörténeti, archaeologiai, illetve történeti intézeteket. Hasonlóképen Kairóban, Konstantinápolyban stb. létesültek több nemzetnek hasonló intézetei. Franciaországnak ma az említetteken kívül Firenzében és Nápolyban, Madridban és Barcelonában, Londonban, Prágában, Varsóban, Szófiában és Buenos-Ayresben vannak külföldi intézetei, amelyeket nemcsak tudományos kutató intézeteknek, hanem a nemzetközi szellemi együttműködés kiválóan alkalmas szerveinek tekint. A mi kifejlődésben lévő külföldi intézeteinkben (Collegium Hungaricum) az a specifikum, hogy mi voltaképen több intézményt egyesítünk közös szervezetben, ú. m. kutatási intézetet főiskolai tanulmányaikat már bevégzett fiatal tudósok (graduated students) számára, akik azért mennek külföldre, hogy valamelyik neves professzor vagy más elsőrendű szakember mellett magukat tökéletesítsék vagy éppen önállóan tovább kutassanak, főiskolai internátust, amely főiskolai hallgatók befogadására szolgál és művészeti gócpontokon művészképzőt. Számos különleges szakmára ugyanis főiskoláink, sajnos, még nincsenek úgy berendezve és felszerelve, hogy itthon teljesen a magunk erejéből elsőrangú szakembereket tudnánk nevelni, mint például csillagászatban, zenetörtónelemben stb. s ezenfelül a modern nyelvészet terén is csak az esetben lesznek jó középiskolai tanáraink, ha az angol, a francia, a német és az olasz nyelv leendő középiskolai tanárait legalább részben az illető ország főiskoláin képezzük ki. A magyar külföldi intézet típusa tehát kutató intézetnek, főiskolai internátusnak és esetleg művészképzőnek közös szervezetbe való egyesítéséből fog állni, melynek keretében az egyetemi hallgatókra csak kedvező hatással lehet, ha fiatal tudós és kutató honfitársaik környezetében élhetnek. Azokon a tudományos gócpontokon, amelyek egyben elsőrendű művészvárosok is, a külföldi iskolázási akció további kifejlődésének során külföldi intézeteinknek majd művészeti osztállyal is ki kell bővülniök, mert a magyar művészképzés nem lehet teljes, ha különösen képzőművészeinknek és építészeinknek nem adunk módot arra, hogy tanulmányaikat Olaszországban ós Parisban fejezhessék be. Fedele olasz kultuszminiszter és Arduino 26*