Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-43. Törvényjavaslat a polgári iskoláról

184 43. szám. a polgári iskolák felső osztályainak mesterséges újraélesztésével jól bevált szakiskoláink további fejlődését hátráltatni. Ugyanez a gondolat érvényes arra az újabban felmerült tervre nézve is, mely a polgári fiúiskolát »felső polgári iskola« néven egységes nyolcosztályú középfokú iskolává kívánja fejleszteni, úgy, hogy az általános nemzeti és állampolgári ' műveltség mellett, különösen az V. osztálytól kezdve, egyrészt általános közgazdasági, másrészt a vidék szükségletéhez mórt mezőgazdasági, vagy ipartechnológiai ismereteket is nyújtson. Ennek a tervnek indítéka ugyanaz, mint a 80-as években a polgári iskolának ipari és kereskedelmi irányba való terelése. Nyilvánvaló, hogy a jelzett feladatot csakis a középfokú szakiskolai típus, nem pedig általános gyakorlati műveltséget nyújtani kívánó 8 osztályú polgári iskola tudja teljesíteni. A »gyakorlatiság« vagy »közgazdasági színezet« egymagában, ha végig általánosságban mozog s nem kapcsolódik szorosan s kellő elmélyüléssel vagy a mezőgazdasági, vagy az ipari, vagy a kereskedelmi élethez, tartalmatlan és céltalan. A nyolc osztályú polgári iskola hívei sem a közőpiskolák negyedik típusának, sem szakiskolának nem akarjak minősíteni a tervbe vett nyolc évfolyamú polgári iskolát. De ha ez sem nem középiskola, sem nem szakiskola, akkor igazában nem külön, sajátos célú, hanem hibrid természetű iskola, melyre szükség nincsen. A gazdaságigyakorlati téren munkálkodó polgár vagy gazdálkodó, vagy iparos, vagy kereskedő; olyan polgár, aki sem nem gazda, sem nem iparos, sem nem kereskedő, nem kívánhat magának külön iskolafajt; ha pedig e foglalkozások egyikét űzi, akkor alsó- vagy középfokú szakiskolára van szüksége. Amire nálunk szükség van, az nem egy általános, határozatlan irányt követő, csak közgazdasági színezetű felső polgári iskola, hanem középfokú szakiskola. Ha az ifjú 18 —19 éves koráig ilyen általános gyakorlati műveltséget nyújtó felső polgári iskolába járna, ennek elvégzése után milyen pályára mehetne? Az ipari inaskodásból már kivénült, a középfokú szakiskolába pedig már nem vehető fel többé. Azt az ifjút, aki a »közgazdasági színezetű« felső polgári iskolát elvégezné, iskolája a gazdasági élet egyik konkrét ágazatában sem tenné alaposabb szakismerővé. Mit tenne tehát az ilyen 18—19 éves ifjú? Valami alárendelt hivatalba menne s szaporítaná az írnokok-díjnokok hadát, kiknek a fizetés sok, hogy meghalhassanak, s kevés, hogy megélhessenek belőle. E szerint mind a történeti fejlődés komoly s többszörös tanulsága, mind a magyar társadalom művelődési és gazdasági igényei, mind pedig a helyes didaktikai felfogás arra utal, hogy a polgári iskola sem hatosztályú (mint az 1868-iki törvény megszabja), sem nyolcosztályú (mint egy legújabb irányzat kívánja) ne legyen, hanem maradjon meg ma élő négyosztályos alakjában, amelyben valóban népszerűvé vált s fontos társadalmi szükségletet kielégítve, oly szépen felvirágzott. További extenzív fejlődése csak a mai szervezeti keretben biztosítható : csakis négyosztályos formájában követelheti meg a közoktatásügyi miniszter, hogy az 5.000 leieknél nagyobb lakosságú községek műveltségük színvonalának emelésére polgári iskolákat létesítsenek. Ilyen követelmény egy nyolcosztályú polgári iskolára nézve valóban jogosulatlan, volna. Ha meg is alkotnók a nyolcosztályos polgári iskolát, a legtöbb polgári iskola úgy is négyosztályos maradna. Felső kereskedelmi és felső ipariskolánk elég van, azon a néhány helyen pedig, ahol felső polgári iskola nyílnék meg mezőgazdasági színezettel, sokkal helyénvalóbb mezőgazdasági szakiskola felállítása.