Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-43. Törvényjavaslat a polgári iskoláról
48. szám. 185 Polgári iskolai hálózatunk ilyen irányú kifejlesztése rendkívül jelentőséggel bír a magyar kultúrgeográfia természetes kialakítása szempontjából is. Nem elégséges ugyanis, hogy a műveltségnek az országban csak egyes kimagasló gócpontjai legyenek, hanem kell, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő kulturális focusok az ország egész területét egyenletesen behálózzák. A polgári iskola a legalkalmasabb iskolafajta arra, hogy különösen a közigazgatási és törvénykezési járások székhelyeit kis művelődési központokká fejlessze ki. A középiskola inkább a törvényhatósági városokba és a vármegyei székhelyekre való, a járási székhelyeknek, 5 — 10 ezer lélekkel bíró községeknek ellenben leginkább a polgári iskolai típus felel meg, amivel természetesen nem akarom azt mondani, mintha a polgári iskolákra a nagy városokban is szükség nem lenne. Ha a fenti gondolatot következetesen keresztül visszük, akkor négy fajta közművelődési gócpont alakul Magyarországon, úgymint : Budapest, az összefoglaló központ, az egyetemi városok, mint a magas kultúrának az ország területén tervszerűen szétosztott központjai, a törvényhatósági városok és a vármegyei székhelyek, mint középiskolai városok és végül a járási székhelyek, mindenütt polgári iskolával. Ekként a polgári iskola tanári kara megerősítené a járási székhelyeknek amúgy is gyér intelligenciáját és egész kultúrpolitikai berendezkedésünkben a területi megosztás tekintetében is a tervszerűség következetesen keresztül lenne vive. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy miként eshetett meg, hogy Eötvös népoktatási törvénye úgy az elemi népiskolákra, mint pedig a polgári iskolákra nézve részben papiroson maradt, úgy arra az eredményre jutunk, hogy az 18*68 :XXXVIIL törvénycikk mindkét iskolafajtára nézve a polgári községeket tette meg köteles iskolafenntartóvá a nélkül, hogy magában a népoktatási törvényben, vagy más törvón3 7 ben gondoskodás történt? volna arról, hogy a községek kötelezettségük teljesítéséhez szükséges anyagi eszközöket elő is tudják teremteni. így a 42. §. kimondja, hogy az iskolaépületek és tanítói lakások építése és fenntartása is a községet illeti, mihez a 47. §. még hozzáteszi, hogy a tanyai lakosok gyermekeinek oktatásáról azon községek kötelesek gondoskodni, amelyekhez a tanyák tartoznak. Adva lóvén Magyarország települési viszonyai, adva lóvén a temérdek törpeközség és sok szerteszórt tanya, nyilvánvaló, hogy ezektől a gyenge adózó erővel bíró községektől és tanyai csoportoktól iskola és tanítói lakás építését sikerrel követelni nem lehetett. Ugyané törvény a polgári iskolák tekintetében is igen messzemenő igényekkel lépett fel a polgári községekkel, mint köteles iskolafenntartókkal szemben. így az 59. §. kimondja, hogy oly falvak és városok, amelyek kebelökben legalább ötezer lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolát, vagy ha anyagi erejök engedi, polgári iskolát állítani és tartani fenn. Az ilyen községek egy része azonban képtelennek bizonyult ezeknek a felsőbb népiskoláknak, illetve polgári iskoláknak létesítésére. Az 1868: XXXVIII. törvénycikk látszólagos és az életbe át nem ment szigorúságával szemben törvényjavaslatom a községek számára enyhítést hoz, amennyiben az iskolaállítási kötelezettséget nem imperative mondja ki, hanem 10. §-ában csak felhatalmazást ad a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy az ötezernél nagyobb lélekszámmal bíró községeket (városokat) kötelezhesse polgári iskola állítására. Minthogy pedig a javaslat 15. szakasza Országos Polgári Iskolai Építési Alap létesítését rendeli el, melyet részben a költségvetés keretében, részben azonkívül az állam dotál s melyből a polgári iskola építésére kötelezett községeket támogatja, azért elviselhetetlen teher nem fog Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 24
