Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

10 28. szám. Azt a legkisebb időtartamot, amelynek elteltével ugyanaz a gyógyászati segédeszköz ismételten adható, az alapszabályok állapítják meg. 36. §. A gyógyfürdősegély a gyógyító hatású fürdőt foglalja magában és nem ad igényt a használat céljából esetleg szükséges ellátási költségre. A biztosított azonban a 32. §.-ban megjelölt, alapszabályszerűen felemelt segélyként a gyógyfürdő használata céljából szükséges ellátást is igényelheti saját személye részére, ha betegsége tartózkodási helyén kívül levő gyógyíürdő használatát teszi szükségessé. A gyógyfürdő használatával járó ellátásban azonban csak az a biztosított részesülhet, aki az igény bejelentését közvetlenül megelőző két éven belül legalább egy éven át betegség esetére biztosított volt. Az intézet (a pénztár) a gyógyfürdő használatával járó költséget ebben az esetben is csak a legszükségesebb kiadások korlátai között viseli. Az egy évbe nem számítható be az az idő, amelyen át az intézet (a pénztár) a biztosítottat segélyezte (24. és 53. §.). Ha a biztosított nem az intézet (a pénztár) részéről természetben szolgáltatott, hanem más gyógyfürdőt vett igénybe, ennek a költségét az intézet (a pénztár) megtéríteni nem tartozik. Az ily költség megtérítése sürgős szükség címén sem igényelhető. Külföldi gyógyfürdőt a biztosított egyéb feltételek esetében is csak az intézettel (a pénztárral) szerződéses viszonyban levő gyógyfürdőhelyen igényelhet. 37. §. A fogászati segély a betegségi biztosításban csak a műtéti és a konzerváló gyógykezelést foglalja magában, még pedig mind a biztosított, mind a családtag részére. Műfogak ós műfogsor kiszolgáltatását a biztosított csak saját személyére és csak a szükséges rágóképesség helyreállítása céljából, még pedig a 32. §-ban megjelölt, alapszabályszerűen felemelt segélyként kizárólag abban az esetben igényelheti, ha az igény bejelentését közvetlenül megelőző két éven belül legalább egy éven át betegség esetére biztosított volt. Az egy év számítására a 36. §. első bekezdésének rendelkezése nyer alkalmazást. 38. §. A betegségi biztosításban keresetképtelenség akkor van, ha a biztosított betegsége, vagy az ezzel okozott gyógykezeltetése következtében rendes kereseti foglalkozását nem folytathatja. Táppénzben a 6. §-ban megjelölt biztosításra kötelezettek, továbbá a 11. §. 3. pontjában megjelölt önként biztosítottak egyáltalán nem, az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak pedig a biztosítás első évén túl (14. §. harmadik és 19. §. második bekezdése) nem részesülnek. Annak a biztosítottnak, aki betegsége tartama alatt munkabérét bizonyos időn át munkaadójától jogszerűen követelheti, erre az időre táppénz nem jár, abban az esetben, ha a munkaadó e kötelezettségét annak keletkezése, illetve a munka megkezdése alkalmával szabályszerűen bejelenti (131. §.), vagy ha e kötelezettség törvényen alapul. Az alapszabályok elrendelhetik, hogy azok, akik a természetben nyújtott járandóságokat ingyen, vagy kedvezményes árban betegségük tartamára is bizonyos időn át megkapják (17. §.), a rendes táppénz helyett bizonyos időn át mérsékelt táppénzben részesüljenek. A táppénz mérséklésének mértékére és tartamára a járandóságnál nyújtott kedvezmény mértéke és tartama irányadó. A mérsékelt táppénz a keresetkóptelensóg első két hetében a biztosított átlagos napibérónek 20%-ánál, harmadik és negyedik hetében 30°/o-ánál, a keresetképtelensóg további szakában pedig 40°/o-ánál kevesebb nem lehet. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a női családtag terhességi, gyermek-