Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 145 hanem az 1921 : XXXI. t.-c. alapján a munkásbiztosítási bíróság jár el, a pénzbüntetések felhasználásának tehát a bírói eljárás során kiszabott pénzbüntetések rendeltetéséhez kell igazodnia. A 202—206. §-ókkoz. A javaslat szabályozza a munkásbiztosítási határozatok és intézkedések ellen irányuló jogorvoslatokat ós a határozatok végrehajtását. Ezzel kapcsolatban a javaslatban az az álláspont érvényesült, amely szerint a fellebbezhető határozatok jogerőre emelkednek, ha azok ellen törvényes határidőn belül fellebbezést nem adtak be. A javaslat általában fellebezhetőknek nyilvánítja az 1921 : XXXI. t.-c. 11. §-ában felsorolt önkormányzati határozatokat. A javaslat elrendeli a segélyezési és a kártalanítási határozatoknak foganatosítását, tekintet nélkül arra, hogy a fél fellebbezett-e ; az igényjogosultak ugyanis, akikről a szociális biztosítás hivatalból gondoskodik, az intézet által is jogosnak elismert segélyeik és kártalanításuk visszatartásával nem büntethetők csak azért, mert a határozattal meg nem elégedvén, annál messzebbmenő igényt kívánnák fellebezés útján érvényesíteni. Az említett határozatok tehát a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatók. Egyes vonatkozásokban azonban nemcsak az önkormányzat határozatai, hanem az intézeteknek ügyviteli körükben hozott bizonyos intézkedései is végrehajtható köziratok. Ilyenek jelesül a betegségi és a baleseti biztosítási járulókokra, a járulékelőlegekre és díjakra kibocsátott fizetési meghagyások, amelyek alapján végrehajtásnak van helye. Ha azonban a fizetési meghagyás ellen a fel az önkormányzathoz előterjesztéssel, illetve az előterjesztés alapján hozott határozat ellen a bírósághoz fellebbezéssel él, ennek jogerős elintézéséig árverés nem foganatosítható és a követelés a végrehajtó részére a végrehajtási kényszer útján ki nem fizethető. A javaslat a munkásbiztosítási határozatok végrehajtása tekintetében fenntartja a közadókra vonatkozó közigazgatási végrehajtást, azonban a figyelembe veendő különleges szempontok érdekében feljogosítja a népjóléti és munkaügyi minisztert arra, hogy az eltéréseket rendelettel állapítsa meg. A javaslatban a munkásbiztosítási érdekeltség régi kívánságát óhajtom megvalósítani, amidőn a munkásbiztosítási határozatoknak, ideértve a munkásbiztosítási bíróság határozatait is, végrehajtására külön végrehajtók alkalmazását kívánom lehetővé tenni. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a közigazgatási végrehajtás ellen a munkásbiztosítási érdekek szempontjából sok jogos panasz emelhető, mert a munkásbiztosítási követelések végrenaítási behajtása nem történik a kellő eréllyel és gyorsasággal, ami egyebek között szintén egyik oka a munkásbiztosítási hátralékok felszaporodásának. A behajtással megbízott közigazgatási közegek felelősségének megállapítása, amit az érvényben levő rendeletek megengednek (4.700/1917. M. E. számú rendelet 33. és 34. §-a) általában nem célravezető, mert a szóban levő közegek egyéb elsőrendű feladataikkal való túlterheltségük következtében sikeresen tudnak mentségekre hivatkozni. Ez annál érthetőbb, mert elsősorban az adókat és ezek járulékait igyekeznek behajtani. Be kell látni tehát, hogy a munkásbiztosítási tartozások megfelelő behajtása sokkal több kilátással várható oly közegektől, akik a munkásbiztosító intézet alkalmazottai, akiknek feladata kizárólag munkásbiztosítási követeléseknek behajtása, ós akik e kötelességük teljesítéséért munkaadójuknak közvetlen és kizárólagos felelősséggel tartoznak. Kétségtelen, hogy az ily végrehajtó közegek alkalmazásával járó költség üdvös eredménnyel járhat a munkásbiztosítási járuléktartozások apasztása tekintetében. Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 19
