Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

144 28. szám. arra kötelezni, hogy a szabályszerűen rendelt gyógyszereket a biztosító intézet számlájára kiszolgáltassák. Ez a hitelezési kényszer a gyógyszertárak tulaj­donosaira anyagi megterhelést nem jelent, mert a javaslat rendelkezése (35. §.) szerint a biztosító intézettől előleget kapnak. A biztosítás szabály­szerű lebonyolításához fűződő közegészségügyi érdek pedig csak úgy szá­míthat feltétlen érvényesülésre, ha a gyógyszertárak tulajdonosai a biztosí­tottak részére rendelt gyógyszereket nekik az előlegek terhére hitelezik.. Nem engedhető meg tehát és kihágási felelősség megállapításával is lehetőleg ki kell zárni, hogy bármely gyógyszerész ötletszerűen, túlzott önzésből vagy meggondolatlanságból arra ragadtassa magát, hogy a biztosítottaknak járó gyógyszerek kiszolgáltatását az ellenérték nyomban való lefizetésétől tegye függővé. Az orvosok tekintetében pedig kihágási felelősséggel kell biztosítani azt, hogy bejelentési kötelezettségüknek ott, ahol a törvény ezt reájuk hárítja, eleget tegyenek. Ebben a tekintetben a javaslat csak a feltétlenül szükséges méretekre szorítkozik, amidőn az orvos terhére csak abban az esetben állapít meg kihágást, ha az üzem helyén kívül bekövetkezett balesetről, amelyben első segélyt nyújtott, továbbá a foglalkozási különleges betegségről egyáltalán nem vagy késedelmesen tesz jelentést. A büntetőjog általános elveiből követ­kezik, hogy e bejelentések elmulasztása miatt sem lesz büntethető az az orvos, aki a bejelentési kötelezettség alapjául szolgáló körülményekről tudo­mással nem bír; így pl. az, aki a foglalkozási különleges betegség eme jellegét nem ismerte vagy nem ismerhette fel, aki nem tudta azt, hogy a baleset üzemi jellegű vagy hogy a sérült biztosított stb., a pénztárnál való bejelentés elmulasztásáért büntetőjogilag felelőssé tehető nem lesz. Kívánatosnak tartom, hogy az orvosok nyilvántartási ós jelentési köte­lezettsége a munkásbiztosításhoz fűződő közérdek parancsolta mértékben egyébként is végrehajtassák. Ilyenek különösen a betegségi esetek számára, nemére stb. vonatkozó nyilvántartások ós jelentések. Bízom benne, hogy az orvosok szociálhygienes kiképzésóséaek fokozása kellően kifejleszti az orvosok­nak ezekre vonatkozó megértésót és ezzel közérdekű szolgálatkészségét is, ami súlyosabb felelősségi jogalapnak megállapítását feleslegesnek mutatja, eltekintve a fennebb megjelölt azoktól az esetektől, amelyek a biztosítottak jogigényeinek érvényesítését közvetlenül érintik. A munkásbiztosítási kihágások büntetési rendszerét módosítottam annyi­ban, hogy a kihágások büntetését általában pénzbüntetésben állapítottam meg. Elzárásbüntetést csak a visszaesőkkel szemben kívánok alkalmazni. Figyelemmel arra, hogy az 1908: XXXVI. t.-c. 33. §-a a fiatalkorúak terhére megállapított kihágások tekintetében különleges rendelkezéseket tar­talmaz, szükségesnek tartottam annak kimondását, hogy ezek a munkásbiz­tosítási kihágások esetében nem nyernek alkalmazást. Figyelemmel ugyanis arra, hogy általában a munkaadók kihágásairól lehet szó, a kihágások tekin­tetében való kivételes elbánást mellőzni kell, mert ez nem volna Összeegyez­tethető azzal a szélesebbkörű felelősséggel, amelyet minden munkaadó, mint önálló gazdasági alany egyébként is visel. A pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása tekintetében az 1907 : XIX. t.-c. 192. §-ának rendelkezésétől eltérőleg, amely a szóban levő összegeket az 1901 ; XX. t.-c. 23. §-ában megállapított célokra rendeli for­díttatni, a javaslat értelmében akként kívánok rendelkezni, hogy ezek az 1892 : XXVII. t.-c.-ben megállapított célokra fordíttassanak, figyelemmel arra, hogy e kihágások tárgyában most már nem a rendőri büntetőbíróság,

Next

/
Thumbnails
Contents